Ugrás a fő tartalomra

Júliusi kultúrAktív Klub

A kánikulában sem voltunk tétlenek: a júliusi klubnapon a klub jövő évi programja és a közösségi tervezés, vagyis a co-design volt a téma!



A gödöllői csapatépítésen kiderült, hogy az egyesület egyik kiemelt értéke az idén egy éves klubsorozat. A klubnapok erősségeit elemezve, kiderült, hogy a klubnapok több téren is hozzájárulnak az egyesület fejlődéséhez: nem csak személyes inspiráció forrás és közösségteremtő műhely, hanem egy olyan önképző kör, melynek az elmélet gyakorlatban való bemutatásán túl a hálózatosodásban és különböző diszciplínák bevonásában is szerepe van. Jövőre az épített környezeti nevelés fogalmára fogunk koncentrálni, és az egyesület projektjein keresztül mutatjuk majd be a TÉR és a PEDAGÓGIA fogalmához kapcsolódó különböző elméleteket, irányzatokat és módszereket! A részletes programot hamarosan a hírlevelünkben és a honlapon is olvashatjátok!


Az elméleti részben áttértünk a co-design témájára. Tóth Eszter beszélt az egyesület élőtársasait megalapozó módszer alapjairól és a ParticiPécs tervezése során szerzett tapasztalatairól. Kiderült, hogy a svédek nem csak bútor designban jeleskednek, hanem a probléma központú közösségi tervezésben: a skandináv országban nagy hagyománnyal bíró co-designban ugyanis a felhasználók már a tervezési folyamat kezdetétől részt vesznek a kreatív folyamatban.


Eszter szerint az az egyik legfontosabb, hogy a tervezés során a tervezői csapat összetétele sokszínű legyen: minél változatosabb hátterű egyének ülnek össze és gondolkodnak közösen, annál több társadalmi szempontot tudnak beépíteni a tervezésbe. A ParticiPécs esetében például a fiatal iskolás lányok és fiúk a város különböző kerületeiből érkeztek és különböző gazdasági, társadalmi és térbeli berendezkedési formákat képviseltek. A felnőttek közül pedig a városfejlesztés folyamatát átlátó szakemberek, döntéshozók és laikusok is csatlakoztak.


Érdemes arra is figyelni, hogy a résztvevők különböző háttere feszültséget okozhat a tervezési folyamat során, ezért kiemelten fontos a facilitátor szerepe, aki a folyamat koordinálásáért felelős, és a résztvevők közötti hierarchikus és tudásbeli különbségek kiegyenlítésével foglalkozik (főnök-beosztott, fiatal-idős, tapasztalt-tapasztalatlan, szakmabeli-laikus, stb). A ParticiPécs tervezése alatt két személy osztozott a facilitátor szerepen: Eszter foglalkozott a szakmai tartalommal, míg Katona Réka a csapatharmonizációs módszerek kidolgozását vállalta.


A résztvevők egyenlő partnerként vesznek részt a folyamatban, és a facilitátor és a tervező feladata, hogy mindenki egyenlő félként véleményt nyilváníthasson.  A választott módszereknek ezért nagyon fontos szerepe van. Ha megfelelő módszereket választunk, amelyek figyelembe veszik a részvevők különböző képességeit, tanulási és kifejezési stílusait, akkor valóban mindenki érdemben tud hozzájárulni a tervezési folyamathoz.  A ParticiPécs játék tervezése során a kooperatív módszerek, szerepjátékok, verbális és performatív eszközök, mentális térképek segítettek a felek közötti egyenlő kapcsolat megteremtésében, és biztosították a játéktervezés előremenetelét.


A design játékok rendkívül alkalmasak a tervezési folyamat élvezetessé tételére, így a tervezés is lehet játék! A pozitív élmények és a játék során szövődő személyes kapcsolatok pedig fenntartják a csoport érdeklődését és személyes motivációt, és így a kialakult bizalmi légkörben a reflexió során felmerülő problémák is gyorsabban orvosolhatók!


A közösségi tervezési folyamat alapja a folyamatos kommunikáció. A tartalmi munkát leginkább a személyes találkozások során lehet előremozdítani, azonban érdemes kihasználni az egyéb rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat is. A közösségi hálózatokban, online fájlmegosztó rendszerek segítségével a tervező csoport a személyes találkozások között is folytathatja a közös gondolkodást.


Tóth Eszter co-designról szóló prezentációját itt olvashatjátok!

Köszönjük Eszternek a nyári előadást! Szeptemberben újra találkozunk, akkor a nyári táborokban használt módszerekről számol be Kern Orsolya!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A geometriai formák bevezetése óvodásoknak 30 percben

Életkor: 4-6 éves kor Időtartam: kb. 30 perc Anyagszükséglet: 1. olló, cellux, filctoll, pausz papír 2. kép az egyszerűbb geometrirai formákról az összehasonlításhoz (1. kép - a képre kattintva letölthető) 3. fotók épületekről, amiken felfedezhetők az egyszerűbb geometriai formák (2-5. kép - a képre kattintva letölthető) Előkészítés: - Cél:  Matematika és mérés tárgykörben: bemutatni a legegyszerűbb geometriai formákat Társadalom tudományok és vizuális kultúra tárgykörben:  Vizuálisan érzékelni a környzetünkben lévő tárgyak formáit Kommunikációs és nyelvi tárgykörben: kommunikációs képességek fejlesztése az alapvető formák verbalizálásával, az alapvető formák közötti hasonlóságok, illetve különbségek megértésével Építészeti alapelvek/vonatkozás: Az építészet a méretek, formák, textúrák, arányok, tömegek és színek fizikai karakterének a megváltoztatása, ezek komponálása és manipulációja. A vizuális egységet a fények, árnyékok és kontrasztok teremtik meg az egyes form

Ki hol lakik? - feladat ovisoknak

Mondjuk el Szabó Magda Ki hol lakik? című versét a gyerekeknek. Azután beszélgessünk arról, milyen állatokról hallottak a versben? Melyik állat hol lakik? Ki melyik állat lenne a versben szereplők közül a legszívesebben és miért? Ki hol élne leginkább?  Eszközök: Szabó Magda: Ki hol lakik? című verse.  Fejlesztési célok: auditív figyelem fejlesztése, reakció, interakció gyorsaságának fokozása, fantázia fejlesztés, belső képek mozgósítása, beleérző képesség fejlesztése, irodalmi nevelés, anyanyelvi nevelés, állatok lakóhelyének megismerése irodalmi szövegen keresztül Építészeti tartalmak: élőhelyek, otthon, természetes anyagok A vers felolvasása után megbeszéljük a gyerekekkel, hogy mit figyeltek meg a vershallgatás során.  Sorolják föl az állatokat, és nevezzék meg, hogy melyik hol lakik. Ha megneveztek egy állatot és a lakóhelyét, akkor kikereshetjük a megfelelő képeket. Ez vizuális mankót biztosít. Miután minden állatot és lakóhelyeiket sikerült megnevezniük a gyer

Gyermek és hang

  A székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tetőtér-beépítése Az iskolák oktatási gyakorlatában egyre meghatározóbb szerepet kapnak az olyan változatosabb, frontális oktatáson túlmutató pedagógiai módszerek, amelyek új igényeket támasztanak a tanulás fizikai környezete felé. A korábbiakban főleg tanári előadásra szolgáló tantermek és közlekedésre használt folyosók nemcsak téri kialakításuk, de akusztikai komfortjuk miatt sem ideálisak az egyénileg, párban és kiscsoportban zajló összetettebb tanulási folyamatok számára. A hagyományos osztálytermekben a falak és a mennyezet a kívánatoshoz képest sokszoros mértékben veri vissza a hangokat. Ez azért jelent problémát, mert bár a terem elején ülők kiválóan értik a tanár beszédét, de az utolsó padokban a diákok a közvetlen és a visszaverődő hangok olyan keverékét kapják, amelyből nehezen tudják „kihámozni” a tanár szavait. Hogy érzékeljük a probléma súlyosságát: A szakértők becslése szerint az átlagos hazai osztálytermek hátsó soraiban a tan