2017. szept. 16.

Ferencváros felfedezése


Izápy-Tóth Nikoletta beszámolója a ferencvárosi helytörténeti táborról: 

A hamarosan megjelenő könyvem adta az apropóját, hogy egy IX. kerületi iskolában tábort szervezzek. Két fontos célom volt. Az egyik, hogy olyan érdekes programot állítsak össze, ami Ferencvároson belül megoldható, és megállja a helyét egy gyerekeknek szervezett nyári táborban. A másik pedig, hogy a programokat kiegészítsék olyan rávezető beszélgetések, játékos feladatok, melyekkel a gyerekeket rá lehet venni, hogy nézzenek maguk köré, és, ha már ezt megtették, gondolkozzanak el azon, amit látnak. 

HÉTFŐ

Első napra az ismerkedést terveztem először egymással, utána pedig az épített környezettel kapcsolatban. Miután megtudtuk egymás nevét, testünkkel építettünk tereket, térszerkezeteket. Ezután hurkapálcikákból építkeztünk. Az alap a háromszög volt, majd kiemelkedtünk a térből, és különböző alakzatokat készítettünk. A gyerekek nagyon élvezték az építést, itt nyíltak ki először igazán. Kicsit sajnáltam is mikor elfogyott a beépítésre szánt hurkapálca.



Délután elindultunk felfedezni három iskolához közeli teret: a Bakáts téret, a Boráros téret, és a Nehru parkot. E három közösségi tér funkció szerint három különböző típusú tér, úgy mint kisvárosi tér, közlekedési csomópont, és zöld parksáv a Duna mentén. Célom az volt, hogy a gyerekek a városlakók, várost használó emberek szemével próbálják megvizsgálni, hogyan működik az adott tér. Ehhez először érzékenyítő játékok segítségével fel kellett fedezniük, meg kellett ismerkedniük a térrel. Ezután minden gyereknek be kellett bújnia valakinek a bőrébe: volt aki kutyát sétáltató idős néni lett, volt aki eltörte a lábát, volt tinédzser, külföldi, vak, munkába siető aktatáskás, vagy éppen babakocsis anyuka. Egy nagy körbe állva kérdéseket kaptak, és aki úgy érezte meg tudja oldani az adott feladatot az adott téren, az előre léphetett egyet a kör közepe felé. A kérdéssorozat után meg lehetett beszélni, ki az aki nem tudott lépni, és miért. 

Mire a harmadik térre értünk, már érezhetően lankadt a figyelem, és mint tizenéves városlakók birtokba vették a focipályát, és a játszóteret.

 

KEDD

Második nap a hidakról szólt. Először egy időszalag segítségével próbáltuk érzékelni a dunai hidak építésének történetét. Felrajzoltuk hogyan is nézett ki egy hajóhíd, vagy egy lengőhíd, megbeszéltük mi történ télen, amikor jött a hideg és a jég. Láthatták, hogy bár a történelem során többször is felvetődött egy állandó híd építése Pest és Buda között, ez először ez 1849-ben sikerült a Lánchíd megépítésével.  Miután mindezt megbeszéltük, siettünk, hogy elérjük a hajót, ami a Boráros térről vitt át minket a Gellért térre.


Itt találkoztunk a Szabadság híd hídmesterével, aki mesélt nekünk a munkájáról, a hídról, megmutatta az érdekesebb szerkezeti elemeket. Végigsétálva a hídon láthattuk melyik kis ajtón szokott bemászni, hogy megvizsgálja minden rendben van-e a híddal, vagy hol szokott lemenni a hídlábakhoz, ha valaki véletlenül beejtette a mobiltelefonját. Izgalmas volt érzékelni a híd mozgását a dilatációnál, amit a korlát kopottsága mutatott, mely a mozgásoktól keletkezett rajta. Megtudhattuk mit rögzít a nagy csavar, és a szerelem lakatok sorsáról is tájékozódhattunk. Ez utóbbi a lányok fantáziáját igen beindította, így miután megnéztük a hidakról szóló kiállítást az egykori Vámházban, utána megtekinthettük a titokzatos lakatgyűjteményt is a túloldalon. Ezúton is nagy köszönet Fábián Ferenc hídmesternek az izgalmas bemutatóért.





Miután elköszöntünk a hídmestertől, megnéztük a Váci utca torkolatánál a régi városfalat, amit az utca burkolata mutat meg. Ezután bementünk a Vásárcsarnokba gyümölcsöt vásárolni. A gyerekek a rendelkezésükre álló pénzt kellet, hogy beosszák, és megvegyék a megbeszélt gyümölcsöket. Tanulságos tapasztalat volt, hogy aki idénygyümölcsöt vett (barack, málna), az több áruval érkezett meg a találkozó helyre, mint aki a drágább nem idény (alma), vagy nem hazai (banán) gyümölcsöket vette. Bár a Központi Vásárcsarnok épülete egy külön programot is megérne, a kiadós hidas program után fáradtan és éhesen visszatértünk az iskolába.



Délután egy kis pihenő után mindenki nekilátott a hídépítésnek, amit csak természetes anyagokból építhettek. Ehhez a legtöbben már napokkal korábban el kezdték gyűjteni a papírhulladékot otthon. A hídépítésbe mindenki teljes gőzzel vetette bele magát. 

Íme az eredmények:
       
       

Állatbarát híd – itt a lányok a stabil szerkezet mellett az esztétikai kinézetre is figyeltek

Szerelmesek hídja – ugyancsak egy lánycsapat munkája volt, ahol beépítésre kerültek a szerelemlakatok.

 

Óriás oszlopos híd



A legkreatívabb csapat több hidat is készített. Az itt látható híd feszítettségét kötéllel lehetett szabályozni. Az elgondolásról, és a kivitelezés fázisairól a csapat videofelvételt is készített.


 

A leghosszabb híd


Mozgó híd

A hídépítés után jóízűen megette mindenki az uzsonnáját, és a Vásárcsarnokban vásárolt gyümölcs is elfogyott mind egy szálig.

SZERDA

Szerdán a víz útját vizsgáltuk. A gyerekeknek egy képzeletbeli tükör két oldalára kellett állniuk. Az egyik oldalán 2017-es évet írtunk, a másikon 1860-at. Párban kellett eljátszaniuk hogyan mosakodnak meg reggel, mit csinálnak, ha egy pohár vizet akarnak  inni, hogyan mosogatnak, hogyan mennek WC-re, hogy oldják meg az esti fürdést, hogyan  locsolják meg a kertet. Szóba került a lajtos kocsi, a népfürdő, a Duna ivóvízként való használata, a víz útja, tisztítása, az első szökőkút.
Mivel Ferencvárosban épült annak idején az első népfürdő, a Dandár fürdő, így elmentünk, hogy megnézzük ma hogyan működik. Vezetőnktől megtudtuk, hogy az egykori épületből ma már csak tulajdonképpen a homlokzat eredeti, a fürdőt átépítették gyógyfürdőnek. A gyerekek sajnálatára vizét nem próbálhatták ki, mert számukra ez a víz  ártalmas. Ezúton szeretném megköszönni vezetőnknek a fürdő bemutatását!

 

Utunk második állomása a Kvassay zsilip volt. A zsilipet a csepeli oldalról kellett megközelíteni. Egy külön kis elzárt világba érkeztünk, ahol még hangulatos családi házakat is láthattunk. Itt is sok érdekeset megtudtunk a szakaszmérnöktől. Láttuk a zsilip hatalmas kapuit, majd átkelve felette a keskeny hídon megnézhettük felülről a gépeket is, melyek a vízszint szabályozásában vesznek részt. Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőnknek, Görbe Zoltánnak az érdekes ismertetőért.



A zsilipen átkelve visszajutottunk Ferencvárosba, és elindultunk délutáni úti célunk felé, a várva várt strandra. Kevesen tudják, hogy itt a zsiliphez közel működik egy a közönség által is látogatható termálvizes strand.  A strand az egykori VITUKI (A Vízgazdálkodási és Kutató Intézet) területén fekszik. Az intézet 2012-ben megszűnt, azóta a toronyház többnyire üresen áll.  Szerencsére a strand nem lett az enyészeté. A városi forgalomtól távol eső, külső szemlélők elől rejtett medencéjét, csak aki hévvel utazik, az láthatja. Egyetlen hátránya, hogy vize mély, ezért csak úszni tudó gyerekkel érdemes felkeresni.  A gyerekek a kötetlen pancsolás közben kaptak egy nagyon színvonalas és hasznos egy órás oktatást.

CSÜTÖRTÖK

Ez a nap a csokoládéról szólt elsősorban. A reggelt rögtön a ráhangolódással kezdtük. A gyerekeknek az iskola udvarán meg kellett keresniük az elrejtett csokicsomagokat. Mindegyik csomagban volt a csokin kívül egy kirakó darab. A kirakó darabokból három különböző mozaikképet lehetett kirakni. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a Csokoládégyárral.


Ezután elindultunk, hogy felfedezzük a Vaskapu utcában található Csokoládégyárat. Ez Ferencváros egyik olyan gyára, amely még mindig működik. A gyerekek egy igényes múzeumpedagógiai foglalkozás keretében megismerhették a csokoládé eredetét, és elkészítésének állomásait. Ezek után védőöltözetbe beöltözve betekinthettünk az üzem működésébe. A látogatás végeztével pedig mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot csokis finomságokkal.


Az iskolába visszafelé felmentünk a Nemzeti Színház előtt található Zikkurat tetejére, ahonnan jól beláthattuk a Duna-partot. Ez alkalmat adott, hogy beszélgessünk a világörökségről, és a világörökséggé nyilvánított Duna-parti szakaszról.

Az ebéd, és egy kis pihenés után irodalmi kalandozáson vettek részt a gyerekek. Négy csoportba bontva egy-egy felnőtt kísérővel haladtak végig a játékos sétán, ahol többek között megtudhatták hol lakott, és alkotott Arany János, Mikszáth Kálmán, Lázár Ervin, valamint Molnár Ferenc „Pál utca fiúk” regényének fontosabb állomásaival is találkozhattak.

A napot csokoládéba mártogatott kókuszgolyók készítésével, és elfogyasztásával fejeztük be.

PÉNTEK


A tábor utolsó napján korán indultunk egy nagyon izgalmasnak ígérkező programra, a ferencvárosi rendező pályaudvarra. Az illatos út felől megközelíthető gördítő dombon kezdtünk. Minden gyerek örömére azokon a töltéseken lévő kicsi lépcsőkön kellett felmászni a dombra, melynek használata máskülönben tilos. 



Fölérve a dombra egy teljesen más világba csöppentünk. Mindenfelé sínek és vagonok. A dombról lesétálva megtudhattuk hogyan gördítik le a kocsikat egyik, illetve másik sínre. Az egyre gyorsuló vagonokat a lejtő aljában automatikus fékező rendszer lassította., ami igen éles visító hanggal járt, ezért itt a fülünkre kellett tennünk a kezünket. Tényleg hangos volt!


Miután több szerelvény lejutását is megcsodálhattuk fülünkre tapasztott kézzel, felmentünk az irányítótoronyba. A toronyból a vasútállomás olyan volt, mint egy makettpálya. Innen irányítják a vagonok szétosztását, melyik mikor melyik vágányra mehet. Következő állomásunkig, a szerelőműhelyig hosszú sétát kellett tennünk. Utunk során egy külön kis város képe rajzolódott ki lakóházakkal, kertekkel, kultúrházzal, könyvtárral, utcákkal, terekkel. A lakóházak kivételével többnyire minden elhagyatott, és szomorúan elhanyagolt volt. A szerelő műhelynél ketté vált a csapat, és míg az egyik társaság bemászhatott a szerelőaknába, és megtudhatott sok érdekességet a különböző típusú vonatokról, addig a másik csapat mozdonyt vezethetett.


Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőinknek, és minden egyes dolgozónak, akik kedvesen, és türelemmel kalauzoltak végig ezen a felejthetetlen, és tartalmas programon.

URBANITY
A nap és a hét záróprogramja a kultúrAktív Egyesület „Urbanity” nevű társasjátéka volt. A játék segítségével a gyerekek a héten megismert ferencvárosi helyszínekről beszélgethettek. Miközben a felvetett problémák, ötletek megoldásán gondolkoztak, arról beszélgettek, hogyan tehetnék élhetőbbé, érdekesebbé a városukat. A délelőtti program után igen kifáradva kezdték a játékot, de  pillanatok alatt egymás szájából vették ki a szót, hogy elmondják saját véleményüket, vagy egy újabb nézőpontból közelítsék meg a kérdést.



Végezetül szeretném megköszönni az iskola részéről Éva néninek, a kultúrAktív Egyesülettől pedig Gyárfás Eszternek és Ádám Lacinak a sok segítséget, a gyerekek terelgetését, és nem utolsósorban Ginának az „Urbanity” játékban való közreműködését!

A kerület még sok felfedezni valót hagyott, mely egy újabb tábor programja lehet majd.





2017. jún. 24.

Urbanity az építész közlönyben

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly. Az építész közlönyben az Urbanity fejlődéstörténetéről számoltunk be.


Az Urbanity alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.


A játék megvalósításra az OSI támogatásával az Off-Biennále Budapest keretében volt először alkalmunk. Különböző köztereken bukkantunk fel, az éppen arra járókat hívtuk játszani. A különböző korosztályok, az egymást jól vagy kevésbé ismerő baráti társaságok, idegenek, családtagok, szülők és gyerekek sokszor meglepődve csodálkoztak rá egymás véleményére. A játékosok élvezték, hogy véleményük és érveik alapján születik a döntés. A városban spontán felbukkanó játék egyik nem várt sikerét a különböző generációk együttes bevonása, a gyerekeket és a szülőket egyszerre megszólító játékmenet és az érvelés izgalma jelentette.

Azóta a játék hosszú utat járt be. 2016-ban iskolákban, fesztiválokon, csapatépítéseken és bemutatókon gyűjtöttük tovább a tapasztalatokat (Népszínház Karnevál, Budapest100, Múzeumok Majálisa, Bánkitó fesztivál, Design Meetup, Járókelők, több iskolai foglalkozás, stb.). A játék ebben az intenzív időszakban sokat változott. A különböző helyzetekből és helyszínekből adódóan nem volt két egyforma lefutása, a funkciók, és ennek következtében a szabályvariánsok egyre szélesebb spektruma bontakozott ki. Végül négy fejlesztési irányt jelöltünk ki, melyek mindegyke a játék valamilyen felismert erősségét emeli ki:
  1. a fesztivál-verzió a figyelemfelkeltést,
  2. a csapatépítő-verzió a egymás véleményének megismerését,
  3. az iskolai verzió a környezetünk alakításának szándékát,
  4. a közösségi tervezéshez használható verzió pedig az igényfelmérést helyezi előtérbe.

A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.

Ha részletesebben is olvasnál az Urbanity verzióiról, lapozd fel az építész közlöny egyik számát. Ha a projekt felkeltette az érdeklődésedet, akkor szeretettel várunk az Urbanity projekthez kapcsolódó önkéntes programban. Kapcsolat: info@kulturaktiv.hu 


Szerzők: Gyárfás Eszter, Mészáros Georgina, Szilágyi-Nagy Anna, Szpiszár Viviven, Tóth Eszter, Zöldi Anna

2017. jún. 3.

Urbanity - Game On

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly, mellyel a játékosok várossal kapcsoaltos kritikus gondolkodását kívánjuk fejleszteni.


A játék alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.

A kultúrAktív Egyesület célja, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak a városi jelenségekkel kapcsolatos tapasztalataik megosztására és megvitatására. Szeretnénk megismerni a gyerekek számára izgalmas kérdéseket, az őket (is) érintő problémákat és véleményüket, támogatva ezzel a városi terekről való kritikus gondolkodást. Ezért vágtunk bele 2016 októberében a játék iskolai adaptációjába, melyet iskolai foglalkozások keretében dolgoztunk ki. Az intenzív műhelymunka és tesztjáték sorozat a játékszabály és a kérdések átalakítására irányult. A kihívást az iskolában nem csak a tanórával járó időkeret jelenti, hanem, hogy a játék olyan környezetben is izgalmas legyen, ahol a játékosok életkori, érdeklődési vagy egyéb tulajdonságai nagy hasonlóságot mutatnak. 


A tesztalkalmak során kiderült, hogy a gyerekek szívesebben gondolkoznak fejlesztési ötletekben, változásokban, mint konkrét, saját tapasztalataikon – a jövőre vonatkozó kérdésekről szólva elengedik a fantáziájukat, de a feladat fontosságának tudatában egymás véleményére is nyitottan figyelnek. Ez fokozottan igaz akkor, ha olyan helyszínről van szó, melyhez személyesen is kötődnek. Így teljesen új játéktípus alakult ki: a csapatok választhatják meg a helyszínt, melyhez kártyáinkból húznak beavatkozási ötletet. A kérdés egyszerű: megvalósítanád-e az adott beavatkozást az általad választott helyen? 


Az iskolai tesztelés során azt tapasztaltuk, hogy már hatodikos diákok is remekül érvelnek, és rálátnak arra, hogy ami valakinek jó ötlet, az más számára talán komoly problémát jelenthet. Elmondásuk szerint a játék üzenete éppen az, hogy minden döntés összetett, és a különböző érvek meghallgatása azért hasznos, mert új ötleteket hallhatnak, miközben saját véleményük is formálódik. 

Számunkra is meglepő volt, hogy a fiataloknak mekkora igényük van rá, hogy elmondhassák, mit gondolnak a városi terekben történő változásokról. A játék biztonságos légkörében szívesen osztják meg gondolataikat. Egyik játékosunk megfogalmazta, milyen jó érzés volt a társaival vitatkozni: komolynak érezte így a játékot és magukat is. 


A játékszabályok, a pontozás, a játék lezárásának újragondolása szintén kihívást jelentett. Bármennyire is élvezik a gyerekek a vitát, egyértelműen megfogalmazták igényüket a játékélmény növelésére is, az egyértelmű szabályokra, a végén győztes hirdetésére, nyereménnyel. Korábbi lényeges hiányosságainkat pótoltuk ezen a téren a játéktábla újratervezésével, mely nagy előrelépést jelent a dizájn szempontjából. 

A játék iskolai verzióját is igyekszünk minél több helyszínre vinni, illetve elérni, hogy a pedagógusok a különböző tanórákon, projektekben és egyéb iskolai foglalkozásokon alkalmazzák. Hosszabb távú céljaink egyike, hogy az Urbanity mind az általános, mind a középiskolákban, de akár az egyetemeken is a pedagógiai eszköztár részévé váljon. A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.


A kritikus gondolkodás fejlesztéséről szerzett tapasztalatainkból cikket írunk. A játék során elhangzott párbeszédek elemzésével a kritikus gondolkodás jelenségét a játékfejlesztés folyamatával összefüggésben vizsgáljuk majd. A kutatás eredményeit az angol Architecture Game On című kiadványban jelentetjük meg.

2017. máj. 19.

Épített környezeti nevelés a felsőoktatásban konferencia


A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervez, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek.  A konferenciasorozat első állomására 2017. május 11-én került sor a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. 



Hogyan kapcsolódhat az építészet és a pedagógia a felsőoktatásban? A konferencia ezt a kérdést járta körül különböző tudományok szemszögéből. Az elmúlt években ugyanis egyre több egyetemi kar képzésében jelent meg az épített környezeti nevelés projektekben, tantárgyi elemként, vagy akár önálló kurzusként. A konferencia elsődleges célja az volt, hogy bemutassa ezeket a kezdeményezéseket és tudományágakon átívelő szakmai diskurzust indítson el, amely hosszabb távon erősítheti az épített környezeti nevelés szerepét a felsőoktatásban.

Program: A konferencia nyitó szekciójában Füleky Zsolt helyettes államtitkár, Dr. Markó Balázs, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánja, Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke és Bálint Imre a Magyar Építész Kamara képviseletében mondtak megnyitó beszédet. Az egész napos szakmai program során egyetemi oktatók ismertették az eddig megvalósult modulterveket, tantárgyi programokat, kutatásokat, amelyek változatos képet mutatnak az építészet és pedagógia metszéspontjainak a felsőoktatásba való integrációjáról. Összesen 11 oktató tartott előadást, képviselve az építész-, és tanárképzést, és a kapcsolódó tudományterületeket. Részletes program itt


Összefoglaló


Paradigmaváltás az építészképzésben: dr. Markó Balázs dékán megnyitó beszédében kiemelte, hogy paradigmaváltás zajlik az építészképzésben. Az épített környezetre, annak formálására irányuló új igények szemléletváltozást kívánnak, és ezért az építészképzés hagyományos tartalmi elemeit, mint a funkció, forma és szerkezet, új fogalmakkal és szempontokkal kell kibővíteni. A társadalmi felelősségvállalás, a fenntarthatóság és a közösségi tervezés egyre fontosabb szerephez jut az építészeti gyakorlatban, és ehhez igazodnia kell az építészképzésnek is. A paradigmaváltás következményeképpen egyre fontosabbá válnak az építészet azon határterületei, amelyek a szemléletváltást elősegítik. Ilyen határterület többek között az épített környezeti nevelés is. Ehhez a paradigmaváltáshoz kapcsolódva jött létre 2015-ben a Magyar Építészképző Intézmények Fóruma. Ennek keretében az öt építészképző egyetem (DE, SZI Győr, PTE, SZIE, VM) vezetői új építészeti oktatási módszertant dolgoznak ki. 

Az épített környezeti nevelés növekvő szerepe a felsőoktatásban: Tóth Eszter köszöntőjében a kultúrAktív Egyesület tevékenységeit bemutatva kiemelte, hogy az épített környezeti nevelés határterület, az épített környezettel foglalkozó tudományok és a társadalomtudományok metszéspontja, amelyet az érintett diszciplínák határai sokáig háttérbe szorítottak, de az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap. Egyfelől a pedagógusok érzékelik a fizikai környezettel kapcsolatos ismeretszerzés és kompetenciafejlesztés jelentőségét, másfelől az építészek is látják, hogy a közösségi tervezés, az egyre tudatosabbá váló térformálás és térhasználat újfajta megközelítésmódot, eszköztárat és a közösséggel való kapcsolat elmélyítését teszi szükségessé. Hazánkban is egyre több szakember - pedagógus, építész, képzőművész, tájépítész – foglalkozik épített környezeti neveléssel, ezt a szakmai sokszínűséget kívánja bemutatni a konferencia is. Az elmúlt egy-két évben, a kiemelkedő helyi, nem formális gyakorlatokon túlmutatva, több helyen a felsőoktatásban is megjelentek kezdeményezések az építészet és a pedagógia határterületén. A konferencia azért jött létre, hogy ezeket erősítse, és összekösse az épített környezeti nevelés iránt elkötelezett oktatókat és intézményeket. 

Az épített környezeti nevelés szerepe az építészetpolitikában: Bálint Imre megnyitó beszédében rávilágított arra, hogy az eseménysorozatnak aktualitást a 2016-ban megjelent 1032-es, építésügyi Kormányhatározat, melynek 14. pontja a tér-, és környezetkultúra megteremtéséről intézkedik, óvodás kortól a felsőoktatásig. Ehhez kapcsolódva a Magyar Építész Kamara és a kultúrAktív Egyesület együttműködik az épített környezeti nevelés szélesebb körben való elterjedésének érdekében, és ebbe illeszkedik az Épített környezeti nevelés konferenciasorozat.

Az építészet társadalmi szerepe: Füleky Zsolt helyettes államtitkár az építészet társadalmi szerepét nyomatékosítva ismertette a törvényalkotók azon erőfeszítéseit, amelyek az építészek és építtetők közötti kommunikáció javítását, és az állampolgárok szerepvállalásának megkönnyítését célozzák. A legfrissebb építészetpolitikai változásokat bemutatva rávilágított arra, hogy a közigazgatásban is paradigmaváltás zajlik, ami egyfelől az építész szakma társadalmi elismertségében, másfelől az állampolgárok cselekvési lehetőségeinek kibővítésében mutatkozik meg. Sikerként könyvelhető el, hogy törvénybe foglalták a településkép védelmét, aminek hatására megjelentek az első településképi arculati kézikönyvek, illetve a jogszabályok radikális egyszerűsítése, például az egyszerű bejelentés. Füleky Zsolt mottója a „korszerű építésügy, minőségi építészet”, tehát nem csak a szűkebb értelemben vett építészeti gyakorlatra utal, hanem feltételezi a felelős állampolgárok aktív közreműködését is. Ehhez azonban elengedhetetlen a megrendelők építészeti kultúrájának fejlesztése, így az építészetpolitikai stratégiában fontos szerep jut az épített környezeti nevelésnek is. 





Az érzékenyítés és pedagógia szerepe az építészképzésben: A szakmai program első szekciójában három egyetem építészképzésének példáján keresztül került bemutatásra, hogy az építészet és a pedagógia hogyan kapcsolódhat az építészeti tanulmányok során. Prof. dr. Bachmann Bálint, a PTE Műszaki és Informatikai Karának dékánja az építészek megváltozott szerepéről, és az összetett, globális problémákról értekezve, amelyekre napjaink építészete megoldásokat keres, hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az építészképzés a kortárs igényeket és kihívásokat figyelembe véve alakuljon át. A Breuer Marcell Doktori Iskolához kapcsolódó gyakorlati példákon keresztül mutatta be a kortárs építészképzés lehetséges útjait. Egyfelől a növekvő komplexitásra megoldást nyújthat az integrált dizájn, vagyis az interdiszciplináris együttműködés erősítése a különböző léptékű projektekben. Másfelől, a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi tudat igénye egyfajta szolidáris építészetet tesz szükségessé, amely építészeti eszközökkel keres megoldást társadalmi és ökologikus problémákra. Az építészképzést tehát nyitni kell más tudományágak, határterületek és szélesebb társadalmi rétegekkel való kommunikáció és együttműködés felé. Cseh András, a Széchenyi István Egyetem oktatója a DLA kutatásának keretében kidolgozott Tértan kurzus koncepcióját mutatta be, amely évek óta nagy sikerrel működik Győrben. „Mit tanulhatnak az építészek a gyerekektől?” Ez a kérdés ösztönözte a kutatást, amely során Cseh András módszeresen megfigyelte a gyerekek helytanulását, térérzékelésének és –alakításának, vagyis térkultúrájának fejlődését. Ennek alapján a Tértan kurzus a térérzékelés és térformálás különböző fázisaira épül, amelyekben a gyerekek ösztönös térfelfedezése és építése inspirálja a tantárgyi programot. A kapcsolódás azonban nem csak elméleti síkon valósul meg: a kurzus során az építészhallgatók és a gyerekek a gyakorlatban is együtt tanulnak, együtt élik meg az építészeti helyzeteket és közösen építenek. Az együtt tanulás pedig mindkét fél számára meghatározó élményekkel és tudással szolgál. Dr. Cserényi-Vörös Erika adjunktus a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán folyó képzésen keresztül mutatta be, hogy az építészképzésben hogyan fejleszthető a hallgatók tervezői szemléletmódja, felelősségtudata, értékrendje, értelmi és érzelmi intelligenciája, amely végső soron meghatározza majd az elkészült tervek társadalmi értékét és relevanciáját.



Az épített környezet szerepe a tanárképzésben: A szakmai program második szekciójában az előadók az épített környezeti nevelés pedagógusképzésben betöltött szerepét járták körül. Dr. Dúll Andrea az ELTE PPK Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék vezetője előadásában bemutatta azokat a környezetpszichológiai szempontokat, amelyek tudományosan megalapozzák az épített környezeti nevelés relevanciáját az oktatásban. A környezetpszichológia alapvetése ugyanis, hogy az ember viselkedése a környezete nélkül értelmezhetetlen. Ahogyan az ember formálja a környezetét, úgy formálja a környezet is az embert. Az ember-környezet tranzakció tehát folyamatos, és fontos komponense a személyiségfejlődésnek. Dúll Andrea nevéhez köthetően Magyarországon már a kilencvenes évek óta folyik környezetpszichológiai kutatás, az elmúlt években pedig BA, MA szak és doktori képzés is indult több egyetemen. Mivel a környezetpszichológia esetében is határterületről van szó, a képzés szoros együttműködést igényel más tudományterületekkel, karokkal és képzésekkel. A soron következő előadásokban a pedagógusképzést képviselő szakemberek szintén a fizikai környezet személyiségfejlődésre való hatását hangsúlyozták. Bodóczky István a MOME címzetes egyetemi tanára, saját pedagógiai gyakorlatából válogatott példákon keresztül mutatta be, hogyan válhat a térbeli alkotás az iskolai vizuális nevelés szerves részévé. Hangsúlyozta a komplex, integrált vizuális nevelés szükségességét, amelyben az épített környezet, a téri kompetenciák fejlesztése is fontos szerepet kap. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, elsősorban a pedagógusok képzésére van szükség. Bodócky István elmondta, hogy az 1990-es években az akkori Iparművészeti Főiskolán évekig folyt rajz- és környezetkultúra tanárképzés, amelyben több, mint 200 pedagógust képeztek a vizuális nevelés komplex oktatására. Ennek hatását azonban manapság alig érzékelni. Hiába nyújt lehetőséget a Nemzeti Alaptanterv a téri kompetenciák célzott fejlesztésére, az építészeti tartalmak feldolgozására, ha a pedagógusok nincsenek felkészítve arra, hogy ezt a gyakorlatba átültessék. Dr. Pataky Gabriella, ELTE TÓK Vizuális Nevelés Tanszék adjunktusa, Bodóczky Istvánhoz csatlakozva hangsúlyozta a komplex vizuális nevelés fontosságát és a pedagógusok korszerű képzését. Az előadásában kiemelte, hogy a térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztésének, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadásának az oktatás és nevelés részét kell képeznie már a kora- és kisgyermekkori nevelésben, az óvodában is. Az előadásában ismertetett kutatási eredményeiből kiderült, hogy az óvodai vizuális nevelést szinte kizárólag a kétdimenziós ábrázolás, az egysíkú anyaghasználat és sokszor a sablonok segítségével történő ábrázolás jellemzi. Az ELTE óvópedagógus-képzésében évek óta nagy hangsúlyt fektetnek a komplex művészeti nevelés oktatására, amely egyfelől a hallgatók személyiségét fejleszti, másfelől az óvodai gyakorlathoz is használható modelleket kínál. 2013 óta az épített környezeti nevelés részterületként jelen van a vizuális kultúra képzésben, amelynek lebonyolítása a kultúrAktív Egyesülettel együttműködésben zajlik, és amelyen eddig több, mint 600 hallgató vett részt. A jövőben önálló tantárgyként lehet majd jelen a képzésben, és ezt a 2017-ben megjelenő módszertani kiadvány segíti.





Épített környezeti nevelés a társtudományokban: A szakmai program záró szekciója kitekintést nyújtott a társtudományok, interdiszciplináris kutatások irányába. Dr. Fekete Albert, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar dékánja, Dr. Luigi Bartolomei, a Bolognai Egyetem Építész Karának dékánja, valamint Szilágyi-Nagy Anna, a LE:NOTRE Institute és a kultúrAktív Egyesület képviseletében a demokratikus tájépítészet és az épített környezeti nevelés kapcsolatáról beszélt. A Szent István Egyetem négy külföldi egyetemmel együttműködésben kétéves nemzetközi online képzést indított, amely a tájépítész hallgatókat kívánja bevezetni a részvételi tervezés módszertanába. A kurzus tantárgyi elemét képezik a helyi közösségekkel való hatékony együttműködést, a közösség felkészítését és aktív részvételre való ösztönzését elősegítő módszerek. Ezen a ponton kapcsolódik a képzéshez az épített környezeti nevelés, amely a gyermekekkel és fiatalokkal való közösségi tervezés fontos részeleme, ezért ebben mind elméleti kurzusokon, mind szakmai gyakorlaton elmélyülhetnek a hallgatók. Skaliczki Judit, BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza a jelenleg folyó kutatását mutatta be, amelyben építész hallgatók tervezői gyakorlatát és óvodások ösztönös építőtevékenységét hasonlítja össze, párhuzamokat és lehetséges összefüggéseket keresve.  Végül Babály Bernadett, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar művésztanára, és az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusza mutatta be az építészképzésben alkalmazott oktatási stratégiák és módszerek hatékonyságát a vizuális kompetenciák fejlesztésében.

Eredmények és kitekintés: a konferencián első alkalommal kerültek bemutatásra azok a törekvések, amelyek az épített környezeti nevelés felsőoktatásba való integrálását célozzák. Hat intézmény különböző karáról, tanszékéről érkeztek az előadók, és változatos, innovatív kezdeményezéseket mutattak be a szakmai közönségnek. A rendezvény célja volt – a jó gyakorlatok megismerésén túl – a tapasztalatcsere és kapcsolatépítés lehetőségének megteremtése, amely megalapozza a jövőbeni együttműködéseket. Hiszen, ahogy a konferencián többször is elhangzott, az épített környezeti nevelés határterület, amely csak integrált, komplex gyakorlat keretében valósulhat meg, és ezért különböző szakterületek együttműködését, együttgondolkodását előfeltételezi. Ezt mind a bemutatott, megújuló építész- és pedagógusképzések, mind az interdiszciplináris doktori kutatások kiválóan példázták. 

A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 70 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve. A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva.


A konferenciasorozat következő rendezvényei:
II.         ÉPÍTÉSZEK ÉS PEDAGÓGIA
Időpont: 2017. november
Helyszín: Pécs, PTE - MIK
III.        ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS AZ ÓVODÁBAN
Időpont: 2018. április
Helyszín: Budapest, ELTE-TÓK

Szervező: kultúrAktív Egyesület
Partnerek: Magyar Építész Kamara, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Budapesti Építész Kamara

Tóth Eszter

2017. máj. 13.

Köztér - Játszótér

Volt már olyan, hogy megpróbáltad visszaidézni a naplementét a kedvenc nyaralásodról, megpróbáltad elmesélni, hogy milyen klassz helyen jártál aznap, de egyszerűen nem tudtad felidézni a részleteket? Következő módszertani feladatunk a részletek megfigyelésére ösztönöz minket.


Mikroszkóp


Téma: egy kiválasztott játszótér részleteinek a pontos megfigyelése és lerajzolása emlékezetből

A témával kapcsolatos tartalmak: a játszóterek minőségét meghatározó tényezők (tér, színek, anyagok, formák, játékok, köztéri bútorok) ismerete

Kompetenciák
  • megfigyelőképesség 
  • részletek iránti fogékonyság 
  • a környezet egyes részleteinek felidézése és lerajzolása emlékezetből 
Módszerek: megfigyelés, rajzolás emlékezetből

Feladat: A gyerekek járják körbe a játszóteret és alaposan figyeljék meg annak részleteit. Mi az, ami rögtön feltűnik nekik? Mit találnak a legizgalmasabbnak a helyszínen? Mindenki válasszon magának egy részletet (lehet a játékok, a növényzet, a térburkolat vagy az utcabútorok egy részlete). Ezután a gyerekek alkossanak párokat. A párok egyik tagja hajtogasson magának egy papírlapból látcsövet, majd kösse be a szemét. A társa vezesse el a térnek arra a részére, ahonnan az általa (vagyis a nem bekötött szemű gyerek által) kiválasztott játszótér-részletet a legjobban lehet látni. A pár bekötött szemű tagja vegye le a szeméről a kendőt és a látcsövön keresztül rövid ideig figyelje meg a térrészletet. Ezután cseréljenek, és fordítva is végezzék el a megfigyelést. Miután mindenki megnézte a látcsövön át a társa által választott térrészletet, emlékezetből rajzolják le a látottakat, majd párokban beszéljék meg a rajzokat. Miért éppen ezeket a részleteket választották? Mit tartottak bennük különösen érdekesnek/szépnek/taszítónak? Mennyire pontosan sikerült a pár egyik tagjának lerajzolni a másik által választott térrészleteket? Észrevette-e benne azt, ami a másik figyelmét megragadta?


Megjegyzés: A játékot különböző szempontok (pl. szép, ronda, unalmas, izgalmas, titokzatos, félelmetes, biztonságot nyújtó stb. részletek) és helyszínek (utca, utcabútorok, zöldfelületek, iskolaudvar, stb.) kiemelésével lehet színesíteni. 

Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 30 perc
Anyagszükséglet: kendő (szembekötésre), papír (hengerszerű látcsőnek), rajzlap, színes ceruza

2017. ápr. 22.

Vitázunk vagy véleményt alkotunk

Már két éve Urbanityzünk. A játékban olyan mindennapi városi jelenségekről beszélgetünk, mint például, hogy elegendő szemetes van-e a városban, zavarnak-e a városi futóversenyek, vagy támogatjuk-e a gerillakertészetet. Így a játék lehetőséget teremt arra, hogy megfogalmazzuk, hogyan használjuk és szeretnénk használni a városi tereket. A játékot a Pillar Alapítvány által szervezett "Civilek az iskolában" workshopon is bemutattuk. 

Forrás: https://unibreeze.hu/images/event_images/11988.jpg
A rendezvény célja az ifjúsági munkát is végző civilek és pedagógusok összehozása volt, hogy megvitassák, miről lehet beszélni az osztályteremben, milyen témák foglalkoztatják ma a gyerekeket, és milyen válaszok lehetnek erre. A 45 perces tanároknak adott mintaórát az Urbanity rendőri jelenléttel kapcsolatos kérdése izzította fel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy biztonságban érzik-e magukat a játékosok azáltal, hogy egyre több rendőrt látnak a városban. Többen vidékről érkeztek és a metróból kilépve meglepődve tapasztalták a fokozott rendőri jelenlétet. És kiderült, hogy számukra a járőr autók látványa megnyugtató, míg a Budapesten tapasztalt készenlét kifejezetten nyugtalanító, mert azt üzeni, hogy valamitől tartani kell. A reakciót látva úgy döntöttünk, hogy ezentúl törekedni fogunk arra, hogy a gyerekek a számukra legizgalmasabb és legaktuálisabb kérdéseket vitassák meg, mert így indul be a vélemény megosztás és így tanulhatnak legtöbbet egymástól.



Az egyik legpozitívabb visszajelzés a játék után az volt, hogy a játék hiánypótló szerepű. Olyan témakörök is megjelennek benne, melyek az alaptantervben csak periférikusan vagy egyáltalán nem szerepelnek, pedig a diákok számára fontos területet érint. A városról, annak működéséről, szabályairól, mozgalmaktól keveset tanulnak a gyerekek, pedig ez mindennapjaik szerves része. Ez az a környezet, amiben mozognak, iskolába járnak, fociznak, együtt lógnak, ez az, amiben felnőnek. Ezért fontos az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozása és tudatosítása. Ezzel újabb megerősítést kaptunk arra, hogy van igény az ilyen tematikájú iskolai foglalkozásra.

A játék után műhely vezetőből résztvevőkké váltunk és ellátogattunk a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány véleményalkotásról, vitamódszerekről szóló műhelyére. Különösen izgalmas tapasztalat volt ez nekünk, hiszen az Urbanity is vélemény alkotásra épül. Míg nálunk a cél az, hogy minél több nézőpontot megismerhessünk a játék során és támogassuk a kritikai gondolkodást, addig a DIA-s workshop a vita és vélemény alkotás módjára helyezte a hangsúlyt. Az első, bevezető feladatban például különböző szerepekbe bújva kellett érvelni a téma mellett vagy ellen. Az Urbanityben nincsenek szerepek, mindenki a saját véleményét képviseli, így véleményegyezés esetén az játékosok különböző minőségű érveket ütköztetnek (pl. gazdasági szempontból talán jobban megéri jegyautomata gépeket üzemeltetni, viszont társadalmilag talán hasznosabb embereket alkalmazni). Véleménykülönbség esetén pedig a játékosoknak lehetőségük van új érvek megismerésére és saját véleményük megváltoztatására. Ez a játék szempontjából nagyon fontos érték, hiszen mindenki számára lehetőség nyílik a nézőpont váltásra.


A további feladatok csoportban zajlottak. Az elhangzó tételmondatokra saját véleményünket úgy fejeztük ki, hogy a terem különböző vélemény-zónákat képviselő pontjain helyezkedtünk el. A négysarkos módszerben a terem négy sarka az egyetértek, nem értek vele egyet, illetve a két köztes álláspontot képviselte (inkább egyetértek, inkább nem értek egyet). A vonalas módszer esetében a véleményünket az igen-nem pólusok között vonal mentén elhelyezkedve tudtuk kifejezni. Az elhangzó érvek hatására változtathattuk teremben elfoglalt helyünket. Ez kifejezetten izgalmas megközelítés, mert a végletek helyett sokkal árnyaltabb képet ad az egyén véleményéről. A módszer az Urbanity számára is izgalmas lehet. Érdekes lenne nyomon követni, hogyan változik a játékosok véleménye egy-egy érv elhangzása után. Ezt a vélemény váltást ügyesen be lehetne mutatni egy ilyen mozgalmas módszerrel.

Így végül nem csak mi tartottunk továbbképzést, hanem mi is rengeteget tanultunk és inspirálódtunk a civilek az iskolában programon, melyet igyekszünk majd a játékfejlesztési tevékenységeinkbe illszteni. Köszönjük a Pillar alapítványnak a meghívást és reméljük, hogy meg sok ilyen sok ilyet kívánunk mindenkinek.