2018. márc. 25.

Könyvbemutató: Biatorbágy gyerekeknek


A Tiéd a város sorozat legújabb kötetét március 21-én mutattuk be a biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központban. A kiadványt Biatorbágy Önkormányzatának jóvoltából minden negyedikes diák és oktatási intézmény ajándékba kapta, így a helyi iskolák a tanórák során is használni tudják a városismereti könyvet - a tervek szerint a jövőben is!



A Biatorbágy gyerekeknek c. könyv - a sorozat többi kötetéhez hasonlóan - elsősorban a 8-10 éves korosztályhoz szól, azzal a céllal, hogy a gyerekek játékos, önálló felfedezésre ösztönző feladatok segítségével ismerjék meg a város történetét, építészeti és természeti értékeit, intézményeit és közösségeit.


     

A könyv lapjain a két vidám és kíváncsi fecske vezeti végig az olvasót Biatorbágyon: Ficek, a füsti fecske, és Pocak, a parti fecske, a Nagy Repülés során ismerkedett meg egymással. Miután kiderült, hogy mindketten Biatorbágyra tartanak, hamar összebarátkoztak.  Felidézték a számukra kedves, ismerős helyeket és az otthonukat – Pocak a régi homokbánya környékét, Ficek pedig a városközpont régi épületeit. Beszélgetés közben rájöttek, hogy sokfelé nem jártak még, ezért elhatározták, hogy együtt fedezik fel a várost és környékét.

A könyv elkészítését a Fedezzük fel Biatorbágyot! (FfB!) program előzte meg. A Biatorbágyi Értéktár szervezésében két napos városfelfedező projektben vehetett részt minden biatorbágyi negyedikes osztály. A különböző témájú projektnapok során a gyerekek például az építészeti szerkezetekkel, a város természeti környezetével, az önkormányzat működésével ismerkedhettek játékos és kreatív módon. Az FfB! az Értéktár Bizottság szervezésében a jövőben is folytatódni fog, a cél, hogy minden évfolyam részt vehessen majd az épített környezeti projektnapokon, és a pedagógusok és az iskolák fel legyenek készítve arra, hogy önállóan is lebonyolítsanak hasonló projektnapokat. 

 

A könyvbemutató a Biatorbágyi Juhász Ferenc Művelődési Központban került megrendezésre, ahol 15 órától a helyi pedagógusok számára módszertani bemutatót tartottak a szerzők, 17 órától pedig nyilvános könyvbemutatóra került sor. Ennek keretében Varga László alpolgármester osztotta ki a könyveket a negyedikes diákoknak, és az iskolákat képviselő pedagógusnak. 





A könyv szerzői Tótpál Judit, építész, a BiatorbágyiÉrtéktár Bizottság Elnöke, és Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke. Az illusztrációkat Simon-Ihász Veronika készítette.


A kiadvány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.  

2018. jan. 3.

Fiatalok a fiatalok bevonásáért - iskolai közösségi szolgálat Törökbálinton

2016 december 9-e fontos dátum volt a kultúrAktív Egyesület és Törökbálint fiataljai számára. Az újító szándékú Köztérfejlesztési Nap keretében fiatalok és felnőttek oszthatták meg véleményüket, fejlesztési ötleteiket Törökbálint tervezés alatt, előtt álló közterei kapcsán. Az egyesület örömmel vágott bele a fiatalok bevonását célzó módszertan kialakításába, amely a közösségi szolgálat és a közösségi tervezés gyakorlatának kombinációjával jött létre. A módszertant a „Segítő diákok” 2017 - Fogadó intézményi jó gyakorlat pályázatán második díjjal jutalmazták.

Bálint Márton Általános és Középiskola diákjainak munkája



A program és az Iskolai Közösségi Szolgálat keretében megoldandó feladat, cél, probléma, leírása

A városfejlesztésben való részvétel időigényes, hagyományos formátuma (pl. lakossági fórum, közmeghallgatás, stb.) nem enged elég teret a kreativitásnak és a konstruktív párbeszédnek, a fiatalok véleményének megismerése és képviselete kihívás a városvezetők számára. Ezt felismerve Törökbálint Város Önkormányzata egy úgynevezett Köztérfejlesztési Napot hirdetett, amelynek keretében a lakosságot és a fiatalokat újszerű módon kívánta bevonni a városfejlesztési folyamatokba. A nap keretében megrendezett kiállítás témája Törökbálint köztereinek fejlesztése, a már tervezés alatt álló́ terek bemutatása és a tervezés előtt álló́ Kálvária domb alatti köztér jövőjének közös meghatározása volt.

A kultúrAktív Egyesület által megfogalmazott négy alkalmas közösségi szolgálat célja az volt, hogy a szorosabban bevont fiatalok ne csak pontszerűen találkozzanak a részvétellel, hanem a folyamat tervezésébe és kialakításába is be legyenek vonva, lehetőségük legyen megtapasztalni a részvétel kihívásait és annak lényegét. A fiatalok számára megoldandó feladat tehát saját kortársaik és szorosan vett környezetük elérése és igényeinek felmérése, valamint a kiállítás szervezése és lebonyolítása volt. A tervezésbe bevont fiatalokkal együtt lehetőségük volt beavatkozási ötleteket megvitatni, valamint a fiatalok fejlesztési javaslatait eljuttatni a döntéshozók számára. Így a közösségi szolgálatban résztvevő fiatalok saját kortársaik városfejlesztésben való részvételét és véleményalkotását segítették elő, amelyek így a park tervezése és egyéb várostervezési feladatok során meg tudnak jelenni.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A pedagógiai cél és a hozzá kapcsolódó felkészítés módszertani leírása

Az Önkormányzat kérésére a kultúrAktív Egyesület hidat képezett a döntéshozók és a törökbálinti fiatalok között. Az önkormányzat célja minél több diák elérése volt, a felkeresett iskolák számára pedig a diákok fejlődése volt elsődleges szempont. A közösségi szolgálat tervezésében fontos volt, hogy rugalmasan reagáljunk a partnerek igényeire, és hogy a fiatalok számára egy izgalmas és kreatív folyamatot biztosítsunk, amely végül a közösségi tér kialakulását és ezzel a törökbálinti lakosok jólétét szolgálja.

A közösségi szolgálat tervezése során igyekeztünk a fenti célokat a megfelelő élmény pedagógiai eszközökkel és pedagógiai célokkal párosítani. Fontosnak tartottuk, hogy a fiataloknak ne csak egy egyszeri bevonási alkalomban legyen részük, hanem többször és mélyebben találkozzanak a témával. Ezért kétféle programot alakítottunk ki:
  • Egy több alkalmas szolgálatot öt érdeklődő diák számára, akik a részvételi folyamat szervezésébe is be voltak vonva
  • Valamint egy intenzív workshopot, amelyben a fiatalok konkrét beavatkozási ötleteket tervezhettek. 

Pedagógiai céljaink mindkét esetben a következők voltak:
  • részvételi folyamatokkal kapcsolatos tudás bővítése: folyamat tervezése és szervezése, részvétel 
  • kritikus gondolkodás városi terekről: saját lakóhely változásával kapcsolatban saját és mások véleményének megismerése és értékelése 
  • kezdeményezőképesség kialakítása: kortársak mozgósításán keresztül, saját vélemény és beavatkozási ötlet kialakításán és megosztásán keresztül 

Az épített környezeti nevelés módszertanát alkalmazva a szolgálat mindkét esetben - a több lépcsős és az egyszeri közösségi szolgálat esetén is - a tapasztalás, megértés és részvétel hármasára épült. A diákok felkészítésénél is ezt tartottuk szem előtt. A kiállítással kapcsolatos információk átadása után arra koncentráltunk, milyen ötleteik vannak a környezetük elérésére. Kiket ismernek? Milyen eszközökkel lehet őket elérni? A megbeszélés végére mindenki kitalálta, hogy kivel és hogyan veszi fel a kapcsolatot és kérdezi meg a park fejlesztésével kapcsolatos igényeit. Fontos volt, hogy a diákok az általuk ismert eszközökkel és kapcsolatokkal kezdjék az adatgyűjtést és mások bevonását a tervezési feladatba.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A projekt teljes életciklusa alatt megvalósult főbb tevékenységek bemutatása

A közösségi szolgálat a következő tevékenységekből állt:
  1. A következő lépés egy önálló kutatómunka volt, amelyben az öt fiatal felmérte a park alakításával kapcsolatos igényeket. Gondolataikat és tapasztalataikat lejegyzetelték, szóban ismertették. Volt, aki személyes interjút készített a szüleivel vagy a kosárlabda edzőjével, más az egész iskola bevonását célozta meg egy online kérdőív segítségével, amit az iskola rádión keresztül hirdetett meg.
  2. A következő alkalmon átbeszéltük, milyen tapasztalatokat szereztek a diákok az igény felmérések terén. Majd a fiatalok előkészítették a kiállítást. A kiállítótér berendezésén keresztül olyan dolgokat gondoltak át, minthogy kinek szól a kiállítás, milyen tartalmakat mutat be, milyen interakcióra és véleményalakításra ad lehetőséget az adott médium, hogyan érdemes elhelyezni az adott objektumot, hogy elérje a célját. 
  3. Végül elérkezett a kiállítás napja. Az öt fiatal közül volt, aki az általános és középiskolások számára rendezett workshopon, volt aki a lakosságnak szóló kiállításon vett részt. Ezek célja kettős volt: egyrészt megismerni és ösztönözni a megjelenteket a véleményalkotásra, másrészt a saját ötletek megfogalmazása és kifejezése a döntéshozók számára. 

A workshop keretein belül a fiatalok bejárták a helyszínt és különböző aspektusait vizsgálták meg a tervezési területnek (bejáratok, funkciók, térhasználók). A bejárás után az Urbanity játék keretein belül beszéltek az általuk fontosnak tartott törökbálinti terekről és az azokkal kapcsolatos beavatkozási lehetőségekről alkottak véleményt. Ezután montázs technika segítségével fogalmazták meg fejlesztési javaslataikat a jövendőbeli park kapcsán. Az ötleteket ezután az elkészült posztereken keresztül ismertették a Polgármester Úrral és a Főépítész Asszonnyal, akik röviden értékelték az ötleteket.


A diákokkal, küldő iskola pedagógusával közösen szervezett reflexió bemutatása

A résztvevő diákoknak - beleértve a szorosan bevont öt diákot és a közösségi szolgálat eredményeképpen bevont fiatalokat - többször, többféleképpen biztosítottunk reflexiós lehetőséget a program során. A kiállítás napján csoportos reflexiót tartottunk, amely lehetőséget biztosított a közösségi tervezéssel kapcsolatos legfontosabb élmények tudatosítására, megosztására.
[...] olyan szemszögből és más gondolatokkal (találkozzunk), több olyan mindent össze tudunk gyűjteni, hogy mi legyen az átalakításokkal, mint hogyha egy ember eldöntené a képzeletében, hogy valami oda illik-e vagy sem.

[...] Nehéz, hogy csak nekem legyen vagy a köznek is jó legyen.

[...] kimondhatjuk a véleményünket!

A küldő iskola pedagógusaival is beszélgettünk a fiatalok szerepléséről és mi is elmondtuk, hogy külső szemlélőként hogyan láttuk a fiatalokat.
  • A fiatalok nagyon odafigyeltek egymásra.
  • Ügyesen és megfontoltan képviselték véleményüket, könnyen belehelyezkedtek mások szemszögébe és mondtak akár a saját érvükkel ellentétes érvet is. 
  • Nagyon jó, hogy a gyerekek azokról a helyekről beszélgetnek, amit ismernek, használnak, mert így a mindennapi élményeiket tudták behozni a tervezésbe. 
  • A fiatalok nagyon örültek, hogy valaki kíváncsi a véleményükre és, hogy meghallgatják őket. 
  • Nagyon fontos volt, hogy a fiatalok a döntéshozóknak bemutathatták a terveiket, ilyenkor nagyon komolyan vették a feladatukat. 


Az érintettek számára elért hatás bemutatása

Személyes interjúk keretében arra voltunk kíváncsiak, milyen hatással volt a közösségi szolgálat és annak témája (a közösségi tervezés és a véleményalkotás) a fiatalokra, akik a közösségi szolgálat első számú célcsoportja voltak.

Fiatalok számára nagyon jó élmény volt a játék és a kiállítás:
[...] Tetszett nekem, hogy [...]  az egész társaság így élvezte, meg hogy aktív volt benne. Meg úgy, nem tudom, az egész játék, hogy amiről szólt. Maga, hogy a városnak a fejlesztéséről, az is tetszett. Merthogy szeretnék én is érte tenni.

A program fő üzenete a fiatalok számára, hogy:
[...] tegyünk a városunkért. És hogy, hát szerintem, mindenből ki lehet hozni valami újat, és mindenből lehet valami jót csinálni.

A fiatalok olyan ötletekkel gazdagodtak, amelyek a tevékenységre ösztönzik őket:

[...] ez a kempinges dolog, ez most nagyon tetszik. És nem tudom, azért szeretem a sok zöld területet. Szóval, hogy nem biztos, hogy mindent be építenék azért. [...] Szóval így most ötletek vannak bennem, hogy így mit lehetne így még Törökbálintra csinálni.
Forrás: Törökbálint Város Önkormányzata

A fiatalok bevonása a városvezetés számára is pozitív élmény volt. Olyan információkkal gyarapodott az Önkormányzat, ami a közösségi szolgálatot teljesítők aktív részvétele nélkül nem jutott volna tudomásukra. Az önkormányzatban megerősödött egy ifjúsági koncepció kidolgozása, ami a fiatalok döntésekbe való bevonását célozza meg. A fiatalok által kidolgozott 8 db ötletet és az ott elhangzottakat egyfelől a park tervezésénél veszik majd figyelembe, másfelől a felmerült igényeket az egyéb várostervezési programokba is beillesztik.

A fiatalok által elért eredmények:
  • kiállítás az önkormányzati, hivatali szereplők és a lakosság számára 1 db 
  • közvetlenül bevont fiatalok száma 70 fő 
  • online kérdőív a fiatalok javaslatairól 1 db 
  • fejlesztési ötlet megfogalmazása és bemutatása a döntéshozók számára 8 db 
  • cikk Törökbálint honlapján és hírlevél a lakosság számára a nap eredményeiről 1-1 db 
Vesztergom Krisztina, Zimándy Ignác Általános Iskola

2017. nov. 27.

Építészek az iskolában konferencia


Időpont: 2017. november 2-3.

Helyszín: PTE Műszaki és Informatikai Kar | Pécs | Boszorkány út 2.

Az elmúlt években országszerte egyre több kezdeményezés jött létre, melyekben építészek vállalnak oktatási feladatokat, és vezetnek iskolai és iskolán kívüli pedagógiai programokat. A környező országokban pedig több helyütt alakultak ki olyan rendszerek, amelyek az építészek pedagógiai munkáját hosszabb távon is biztosítják. A konferencia ezért azt járta körül változatos gyakorlati példákon keresztül, hogy az építészek miként kapcsolódhatnak a pedagógiai tevékenységekbe, illetve hogy miért fontos a társadalom és az építész szakma számára, hogy szerepet vállaljanak az épített környezeti nevelésben. 


Az épített környezeti nevelés az a speciális oktatási terület, amely az épített környezettel kapcsolatos tudás átadásának elméletével és gyakorlatával, valamint az emberek és az épített környezet kapcsolatának erősítésével, a környezeti kompetenciák fejlesztésével foglalkozik. Gyakorlata arra irányul, hogy tudatosítsa a személyes igényeket, térhasználati szokásokat, és az épített környezetet meghatározó bonyolult összefüggéseket és viszonyrendszereket, és olyan eszközöket adjon a gyerekek és fiatalok kezébe, amelyek segítségével környezetük tudatos használói és alakítói lehetnek.

Bár előremutató pedagógiai irányzatok már a 20. század elején hirdették ennek jelentőségét, az intézményes oktatásban a mai napig alig jut szerephez. A térnek és az épített környezetnek az oktatásból való mellőzöttsége az elmúlt évtizedekben kezd megváltozni a környezetpszichológiai kutatások, az urbanizációs folyamatok, a gyermekek jogainak kibővítése, és az építészek megváltozott szerepének hatására.

Az Építészek az Iskolában konferencia ezekhez a törekvésekhez kapcsolódva kívánta egyfelől feltérképezni a hazai gyakorlatot, bemutatva azon építészek pedagógiai tevékenységét, akik a közoktatásban, illetve a nem formális oktatás területén tevékenykednek. Másfelől szakmai műhelyekkel és külföldi példák bemutatásával kívánt hozzájárulni az épített környezeti nevelés népszerűsítéséhez. A konferencia a 13. Nemzetközi Iványi Miklós PhD & DLA Szimpóziummal párhuzamosan került megrendezésre, ahol fiatal építész kutatók mutatják be doktori kutatásaik eredményeit.


Építészek az iskolában – különböző perspektívákból:
A konferencia első blokkja átfogó előadásokkal vezette be a konferencia témáját. Dr. Markó Balázs az építészek, míg Saly Erika az oktatás szemszögéből beszélt az építészet és az építészek szerepéről az oktatásban, Tatai Mária pedig történeti áttekintést ad arról, hogy Magyarországon mi történt az elmúlt évtizedekben ezen a területen. 
Dr. Markó Balázs DLA, a SZIE Ybl Miklós Építőművészeti Kar dékánja előadásában kiemelte, hogy a globális társadalmi és urbanizációs folyamatok hatása az építészetben és az oktatásban egyaránt megmutatkozik. Szükséges újraértelmezni a tervezést és a tanulást, az építészetet és a közoktatást. Mindkét területen holisztikus szemléletre és eszközhasználatra van szükség, amely segít az egyre komplexebbé és dinamikusabbá váló világunk problémáinak feltérképezésében, megértésében és megoldásában. Az építészet már nem objekttervezés, nem csupán egyfajta vizuális rendszer, hanem környezettervezés, amely figyelembe veszi a tér kulturális és társadalmi jelentésrétegeit. Az ehhez szükséges kritikai gondolkodás, elemző és komplex szemlélet kell, hogy alapját képezze a közoktatás célrendszerének is. A tantárgyakra bontott, lexikális tudásra fókuszáló tudásátadás helyett az egységben való, analitikus gondolkodást kell előtérbe helyezni. Hogyan tudja ezt az építész támogatni? Az alkotó cselekvéssel az építész képes felszabadítani az oktatás rigorózus rendszerét, utat nyit a szabad, alkotó kifejezésnek, és előmozdít egy közös tanulási folyamatot, amelyben összeér a tanulás és a tanítás.
Saly Erika, az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetének ökoiskola témavezetője aktuális nemzetközi oktatási irányelvek alapján beszélt arról, hogy milyen többletet jelenthet az építészet, az épített környezet a tanulás szempontjából. Az ENSZ tagállamai által 2015-ben jóváhagyott Fenntartható Fejlődési Célok között szerepel a fenntartható városok és közösségek és a minőségi oktatás. A fenntarthatóságra nevelés – amely magába foglalja a természeti, az épített és társadalmi környezetet –, és az egészintézményes megközelítés a jövő iskoláinak alapvető feladata. Magyarországon mintegy ezer iskola ökoiskola, vagyis a diákok negyede tanul ökoiskolában, a tankönyvből való tanítás, a tantárgyak által szétszabdalt ismeretek, és a környezettel kapcsolatos témák mellőzöttsége azonban ma is meglévő problémák. Az építészek oktatói tevékenységükkel ezeknek a problémáknak az áthidalásához tudnak hozzájárulni: az épített környezethez, a valósághoz kötött tanulás és a komplex pedagógiai és alkotótevékenységek által.
Végezetül Tatai Mária, a Magyar Építész Kamarától, rövid történeti áttekintést nyújtott az építészek közoktatásban vállalt szerepéről. Előadásában ismertette a 70’-es évek első, egyedi kezdeményezéseit, melyek Gaul Emil, Szrogh György, Hőnich Henrik és Makovecz Imre nevéhez fűződnek, majd a 80’-as évek tudatos törekvéseit, amelyek a Magyar Építőművészek Szövetsége által meghirdetett tanulmánypályázathoz kapcsolódtak, és amelyek közül a „Kerekegyházi kísérletként” ismertté vált, nyolc éven át tartó iskolai program emelkedett ki. Bár a program hivatalos engedélyt kapott, mint oktatható alternatíva, az Iparművészeti Egyetem tanárképzésében pedig megjelent a környezetkultúra tantárgy, és a tárgy-, és környezetkultúra a vizuális nevelés műveltségterület hangsúlyos részévé vált a 1996-os Nemzeti Alaptantervben, ennek ellenére a kezdeményezések elszigeteltek maradtak, az épített környezeti nevelés pedig nem tudott elterjedni hazánkban. Egy hosszabb szünet után, a 2010-es évek elején jelentek meg az újabb törekvések, immár egy új generáció kezdeményezésére. Kérdés, hogy miképp lehet az új szervezetek és programok fenntartható működését biztosítani, és az eredményeiket a formális oktatásba becsatornázni. 


Építészek az Iskolában – a hazai gyakorlat:
A konferencia második szekciójában hazai gyakorlatok kerültek bemutatásra. Mészáros Zsuzska, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanára és az MTA - ELTE Vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoport tagja, a középiskolásokkal végzett munkáját, design oktatási programját és saját fejlesztésű feladatait mutatta be.  Csernyus Lőrinc az Óbudai Waldorf Iskolában oktat építészettörténetet. A tanagyag része a stílustörténeten túl a szerkezet-, és településtörténet, célja pedig a komplex fejlesztés, integrálva a mozgásos, alkotó- és kognitív feladatokat. Gerzsenyi Judit és Dobos Botond a 2040 Fiatal Budaörsi Építészek Egyesületének képviseletében helyi programjaikat ismertették. Az építészetet tágabban értelmezve céljuk a szemléletformálás és a generációkon átívelő közösségépítés, amit kulturális, építészeti témájú projekteken keresztül valósítanak meg.  Tótpál Judit DLA, a biatorbágyi Értéktár Bizottság vezetője a biatorbágyi iskolai helyismereti programokat bemutatva az önkormányzat szerepvállalásából és az Értéktár Bizottságok rendszeréből fakadó lehetőségeket emelte ki, amelyekre alapozva teret kaphat az értékvédelem és a helyi identitás erősítése a közoktatásban. Végezetül Prof. dr. habil. Gaul Emil, az MTA - ELTE Vizuális kultúra szakmódszertani kutatócsoport tagja, visszautalva Tatai Mária történeti előadására megjegyezte, hogy a jogi keretrendszer kialakítása nem elegendő az épített környezeti nevelés kanonizálásához, ez önmagában nem jelent biztosítékot. A Nemzeti Alaptanterv hazánkban, ahogy más Európai országokban – még ha különböző mértékben is – lehetőséget nyújt az épített környezettel kapcsolatos tartalmak beépítésére. Ahhoz azonban, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon, a társadalom széles körében szükséges a szemléletváltás.


Kutatói impulzusok  -  a PhD és DLA Szimpózium és az Építészek az Iskolában Konferencia közös szekciója: 
A PTE Műszaki és Informatikai Karán megrendezésre kerülő Iványi Miklós Nemzetközi PhD és DLA Szimpózium immár 13 éve nyújt lehetőséget fiatal építész kutatóknak, hogy nemzetközi közönség előtt mutassák be legújabb eredményeiket. Idén egy, a konferenciával közös szekcióban kerültek bemutatásra az épített környezeti neveléshez kapcsolódó doktori kutatások.  Berta-Szénási Panna az épített környezet tanító hatását, illetve az építő tevékenységek közben létrejövő tanulási folyamatokat vizsgálja. Rowell Ray Shih két közösségi tervezési esettanulmányt mutatott be a Fülöp-szigetekről, amelyek során építészek diákokkal közösen tervezték meg az iskolák multifunkcionális, evakuálás során átalakítható bútorzatát. Szösz Klaudia a Budapesten folytatott, óvodai tereket vizsgáló kutatását mutatta be.


Építészek az iskolában – külföldi kitekintés:
Az utolsó szekcióban a nemzetközi kitekintés került előtérbe, amely során a környező országok épített környezeti nevelési gyakorlata és intézményrendszere került bemutatásra. Elsőként Mina Sava, a bukaresti De-a Arhitectura elnöke, ismertette a szervezetet, amely olyan romániai építészeket tömörít, akik elkötelezett pedagógiai munkát folytatnak. Saját programjaik mellett képzéseket szerveznek tanárok és építészek számára, amelynek célja, hogy felkészítsék őket hosszú távú, iskolai, építészeti témájú projektek lebonyolítására. Stephanie Reiterer, a Regensburgi Egyetem Művészeti Nevelés Intézet tudományos asszisztense, és az Architektur und Schule szervezet alelnöke, hasonló jellegű, a pedagógusokat és építészeket célzó képzéseiket mutatta be. Előadásában nagy hangsúlyt kaptak a 2018-as Európai Kulturális Örökség Éve alkalmából szervezett programjaik, illetve az „ÉpítészIskolaBusz”, amellyel - a műhelymunkához szükséges eszközökkel és önkéntes építészekkel – járják a bajorországi iskolákat, építészeti programokat kínálva. Niina Hummelin, a finn Arkki School for School of Architecture for Children and Youth vezető tanára az Arkki iskola munkáját és szellemiségét mutatta be, amely világszerte az első, kifejezetten építészeti iskolája. Az immár több helyszínen működő intézmény a hazai zeneiskolákhoz hasonlóan iskolán kívüli szakköröket kínálnak felmenő rendszerben, óvodás kortól az egyetemig. Dr. Barbara Feller, a bink – Initiative Baukulturvermittlung für junge Menschen elnöke pedig az osztrák épített környezeti nevelők ernyőszervezeteként működő bink munkáját ismertette. Saját programjaik közül kiemelte az online ingyenesen letölthető építészeti témájú módszereket tartalmazó füzeteket, illetve a get involved c. szimpóziumsorozatot, amelyet a Velencei Építészeti Biennálé keretében szerveznek 2012 óta rendszeresen, azzal a céllal, hogy az épített környezeti nevelés az építészeti diskurzus részévé váljon.
A külföldi példák hasznos impulzusokkal szolgáltak a hazai intézmények és szakmai szervezetek számára, amelyek segíthetnek a terület hosszú távú és széles körű fejlesztésében.


Építészek az iskolában – tapasztalatcsere:
A szekciók között interaktív workshopok és pódiumbeszélgetések keretében nyílt lehetőség a résztvevők közötti tapasztalatcserére.  A rendezvény célja volt – a jó gyakorlatok megismerésén túl – a tapasztalatcsere és kapcsolatépítés lehetőségének megteremtése, amely megalapozza a jövőbeni együttműködéseket. A beszélgetések során előtérbe került a problémák és lehetőségek közös feltérképezése, a tapasztalatok megvitatása és a különböző szemlélet-, és munkamódok megismerése, és a közös projektek, együttműködések megtervezése.



Eredmények és kitekintés:
A konferencián elhangzott előadások a közoktatás különböző szintjein, valamint a nem formális oktatás területén folyó épített környezeti nevelési gyakorlatot mutatták be. Bár a terület alapvetően interdiszciplináris, és ahogy gyakran elhangzott, a pedagógusok és építészek együttműködését feltételezi, a mostani eseményen az építészek szerepe volt a középpontban. Hazánkban egyelőre csak elvétve végeznek építészek pedagógiai tevékenységet, a számuk azonban folyamatosan nő. Mind az építész, mind a pedagógus szakma kezdi felismerni az építészek oktatásba való bevonásának előnyeit. A környezetünk – ami egyre inkább városi környezetet jelent – aktív, tevékeny megismerése a személyiségfejlődés szempontjából kiemelkedően fontos, és az épített környezet kiválóan alkalmas a tananyag tantárgyakon átívelő, komplex feldolgozására. Ugyanakkor az épített környezet minősége szempontjából is elengedhetetlen, hogy a társadalom tudatosan, értékeit is minőségét el-, és felismerve használja és alakítsa azt. Jelen rendezvény teret adott – a gyakorlati példák megismerésén és az elméleti kitekintésen keresztül, a pedagógusok és építészek közös gondolkodáshoz, további lépések kidolgozásához, amelyek az épített környezeti nevelés terjesztéséhez és fejlesztéséhez járulnak hozzá.
A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 50 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős szakmai, felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve. A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva, a fotókat pedig itt lehet megtekinteni. 

Tóth Eszter

A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervez, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek.  

A konferenciasorozat következő rendezvénye:
I.          ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS A FELSŐOKTATÁSBAN
Időpont: 2017. május 11.
Helyszín: Budapest, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar

III.        ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS KISGYEMEKKORBAN
Időpont: 2018. április 5.
Helyszín: Budapest, ELTE Tanító- és Óvóképző Kar

Szervező: kultúrAktív Egyesület



Partnerek: Magyar Építész Kamara, PTE Műszaki és Informatikai Kar





Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap | Dél-Dunántúli Építész Kamara | FinnAgora | Osztrák Kulturális Fórum | Román Kulturális Intézet 


2017. szept. 16.

Ferencváros felfedezése


Izápy-Tóth Nikoletta beszámolója a ferencvárosi helytörténeti táborról: 

A hamarosan megjelenő könyvem adta az apropóját, hogy egy IX. kerületi iskolában tábort szervezzek. Két fontos célom volt. Az egyik, hogy olyan érdekes programot állítsak össze, ami Ferencvároson belül megoldható, és megállja a helyét egy gyerekeknek szervezett nyári táborban. A másik pedig, hogy a programokat kiegészítsék olyan rávezető beszélgetések, játékos feladatok, melyekkel a gyerekeket rá lehet venni, hogy nézzenek maguk köré, és, ha már ezt megtették, gondolkozzanak el azon, amit látnak. 

HÉTFŐ

Első napra az ismerkedést terveztem először egymással, utána pedig az épített környezettel kapcsolatban. Miután megtudtuk egymás nevét, testünkkel építettünk tereket, térszerkezeteket. Ezután hurkapálcikákból építkeztünk. Az alap a háromszög volt, majd kiemelkedtünk a térből, és különböző alakzatokat készítettünk. A gyerekek nagyon élvezték az építést, itt nyíltak ki először igazán. Kicsit sajnáltam is mikor elfogyott a beépítésre szánt hurkapálca.



Délután elindultunk felfedezni három iskolához közeli teret: a Bakáts téret, a Boráros téret, és a Nehru parkot. E három közösségi tér funkció szerint három különböző típusú tér, úgy mint kisvárosi tér, közlekedési csomópont, és zöld parksáv a Duna mentén. Célom az volt, hogy a gyerekek a városlakók, várost használó emberek szemével próbálják megvizsgálni, hogyan működik az adott tér. Ehhez először érzékenyítő játékok segítségével fel kellett fedezniük, meg kellett ismerkedniük a térrel. Ezután minden gyereknek be kellett bújnia valakinek a bőrébe: volt aki kutyát sétáltató idős néni lett, volt aki eltörte a lábát, volt tinédzser, külföldi, vak, munkába siető aktatáskás, vagy éppen babakocsis anyuka. Egy nagy körbe állva kérdéseket kaptak, és aki úgy érezte meg tudja oldani az adott feladatot az adott téren, az előre léphetett egyet a kör közepe felé. A kérdéssorozat után meg lehetett beszélni, ki az aki nem tudott lépni, és miért. 

Mire a harmadik térre értünk, már érezhetően lankadt a figyelem, és mint tizenéves városlakók birtokba vették a focipályát, és a játszóteret.

 

KEDD

Második nap a hidakról szólt. Először egy időszalag segítségével próbáltuk érzékelni a dunai hidak építésének történetét. Felrajzoltuk hogyan is nézett ki egy hajóhíd, vagy egy lengőhíd, megbeszéltük mi történ télen, amikor jött a hideg és a jég. Láthatták, hogy bár a történelem során többször is felvetődött egy állandó híd építése Pest és Buda között, ez először ez 1849-ben sikerült a Lánchíd megépítésével.  Miután mindezt megbeszéltük, siettünk, hogy elérjük a hajót, ami a Boráros térről vitt át minket a Gellért térre.


Itt találkoztunk a Szabadság híd hídmesterével, aki mesélt nekünk a munkájáról, a hídról, megmutatta az érdekesebb szerkezeti elemeket. Végigsétálva a hídon láthattuk melyik kis ajtón szokott bemászni, hogy megvizsgálja minden rendben van-e a híddal, vagy hol szokott lemenni a hídlábakhoz, ha valaki véletlenül beejtette a mobiltelefonját. Izgalmas volt érzékelni a híd mozgását a dilatációnál, amit a korlát kopottsága mutatott, mely a mozgásoktól keletkezett rajta. Megtudhattuk mit rögzít a nagy csavar, és a szerelem lakatok sorsáról is tájékozódhattunk. Ez utóbbi a lányok fantáziáját igen beindította, így miután megnéztük a hidakról szóló kiállítást az egykori Vámházban, utána megtekinthettük a titokzatos lakatgyűjteményt is a túloldalon. Ezúton is nagy köszönet Fábián Ferenc hídmesternek az izgalmas bemutatóért.





Miután elköszöntünk a hídmestertől, megnéztük a Váci utca torkolatánál a régi városfalat, amit az utca burkolata mutat meg. Ezután bementünk a Vásárcsarnokba gyümölcsöt vásárolni. A gyerekek a rendelkezésükre álló pénzt kellet, hogy beosszák, és megvegyék a megbeszélt gyümölcsöket. Tanulságos tapasztalat volt, hogy aki idénygyümölcsöt vett (barack, málna), az több áruval érkezett meg a találkozó helyre, mint aki a drágább nem idény (alma), vagy nem hazai (banán) gyümölcsöket vette. Bár a Központi Vásárcsarnok épülete egy külön programot is megérne, a kiadós hidas program után fáradtan és éhesen visszatértünk az iskolába.



Délután egy kis pihenő után mindenki nekilátott a hídépítésnek, amit csak természetes anyagokból építhettek. Ehhez a legtöbben már napokkal korábban el kezdték gyűjteni a papírhulladékot otthon. A hídépítésbe mindenki teljes gőzzel vetette bele magát. 

Íme az eredmények:
       
       

Állatbarát híd – itt a lányok a stabil szerkezet mellett az esztétikai kinézetre is figyeltek

Szerelmesek hídja – ugyancsak egy lánycsapat munkája volt, ahol beépítésre kerültek a szerelemlakatok.

 

Óriás oszlopos híd



A legkreatívabb csapat több hidat is készített. Az itt látható híd feszítettségét kötéllel lehetett szabályozni. Az elgondolásról, és a kivitelezés fázisairól a csapat videofelvételt is készített.


 

A leghosszabb híd


Mozgó híd

A hídépítés után jóízűen megette mindenki az uzsonnáját, és a Vásárcsarnokban vásárolt gyümölcs is elfogyott mind egy szálig.

SZERDA

Szerdán a víz útját vizsgáltuk. A gyerekeknek egy képzeletbeli tükör két oldalára kellett állniuk. Az egyik oldalán 2017-es évet írtunk, a másikon 1860-at. Párban kellett eljátszaniuk hogyan mosakodnak meg reggel, mit csinálnak, ha egy pohár vizet akarnak  inni, hogyan mosogatnak, hogyan mennek WC-re, hogy oldják meg az esti fürdést, hogyan  locsolják meg a kertet. Szóba került a lajtos kocsi, a népfürdő, a Duna ivóvízként való használata, a víz útja, tisztítása, az első szökőkút.
Mivel Ferencvárosban épült annak idején az első népfürdő, a Dandár fürdő, így elmentünk, hogy megnézzük ma hogyan működik. Vezetőnktől megtudtuk, hogy az egykori épületből ma már csak tulajdonképpen a homlokzat eredeti, a fürdőt átépítették gyógyfürdőnek. A gyerekek sajnálatára vizét nem próbálhatták ki, mert számukra ez a víz  ártalmas. Ezúton szeretném megköszönni vezetőnknek a fürdő bemutatását!

 

Utunk második állomása a Kvassay zsilip volt. A zsilipet a csepeli oldalról kellett megközelíteni. Egy külön kis elzárt világba érkeztünk, ahol még hangulatos családi házakat is láthattunk. Itt is sok érdekeset megtudtunk a szakaszmérnöktől. Láttuk a zsilip hatalmas kapuit, majd átkelve felette a keskeny hídon megnézhettük felülről a gépeket is, melyek a vízszint szabályozásában vesznek részt. Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőnknek, Görbe Zoltánnak az érdekes ismertetőért.



A zsilipen átkelve visszajutottunk Ferencvárosba, és elindultunk délutáni úti célunk felé, a várva várt strandra. Kevesen tudják, hogy itt a zsiliphez közel működik egy a közönség által is látogatható termálvizes strand.  A strand az egykori VITUKI (A Vízgazdálkodási és Kutató Intézet) területén fekszik. Az intézet 2012-ben megszűnt, azóta a toronyház többnyire üresen áll.  Szerencsére a strand nem lett az enyészeté. A városi forgalomtól távol eső, külső szemlélők elől rejtett medencéjét, csak aki hévvel utazik, az láthatja. Egyetlen hátránya, hogy vize mély, ezért csak úszni tudó gyerekkel érdemes felkeresni.  A gyerekek a kötetlen pancsolás közben kaptak egy nagyon színvonalas és hasznos egy órás oktatást.

CSÜTÖRTÖK

Ez a nap a csokoládéról szólt elsősorban. A reggelt rögtön a ráhangolódással kezdtük. A gyerekeknek az iskola udvarán meg kellett keresniük az elrejtett csokicsomagokat. Mindegyik csomagban volt a csokin kívül egy kirakó darab. A kirakó darabokból három különböző mozaikképet lehetett kirakni. Ezek közül az egyik kapcsolatban állt a Csokoládégyárral.


Ezután elindultunk, hogy felfedezzük a Vaskapu utcában található Csokoládégyárat. Ez Ferencváros egyik olyan gyára, amely még mindig működik. A gyerekek egy igényes múzeumpedagógiai foglalkozás keretében megismerhették a csokoládé eredetét, és elkészítésének állomásait. Ezek után védőöltözetbe beöltözve betekinthettünk az üzem működésébe. A látogatás végeztével pedig mindenki kapott egy kis ajándékcsomagot csokis finomságokkal.


Az iskolába visszafelé felmentünk a Nemzeti Színház előtt található Zikkurat tetejére, ahonnan jól beláthattuk a Duna-partot. Ez alkalmat adott, hogy beszélgessünk a világörökségről, és a világörökséggé nyilvánított Duna-parti szakaszról.

Az ebéd, és egy kis pihenés után irodalmi kalandozáson vettek részt a gyerekek. Négy csoportba bontva egy-egy felnőtt kísérővel haladtak végig a játékos sétán, ahol többek között megtudhatták hol lakott, és alkotott Arany János, Mikszáth Kálmán, Lázár Ervin, valamint Molnár Ferenc „Pál utca fiúk” regényének fontosabb állomásaival is találkozhattak.

A napot csokoládéba mártogatott kókuszgolyók készítésével, és elfogyasztásával fejeztük be.

PÉNTEK


A tábor utolsó napján korán indultunk egy nagyon izgalmasnak ígérkező programra, a ferencvárosi rendező pályaudvarra. Az illatos út felől megközelíthető gördítő dombon kezdtünk. Minden gyerek örömére azokon a töltéseken lévő kicsi lépcsőkön kellett felmászni a dombra, melynek használata máskülönben tilos. 



Fölérve a dombra egy teljesen más világba csöppentünk. Mindenfelé sínek és vagonok. A dombról lesétálva megtudhattuk hogyan gördítik le a kocsikat egyik, illetve másik sínre. Az egyre gyorsuló vagonokat a lejtő aljában automatikus fékező rendszer lassította., ami igen éles visító hanggal járt, ezért itt a fülünkre kellett tennünk a kezünket. Tényleg hangos volt!


Miután több szerelvény lejutását is megcsodálhattuk fülünkre tapasztott kézzel, felmentünk az irányítótoronyba. A toronyból a vasútállomás olyan volt, mint egy makettpálya. Innen irányítják a vagonok szétosztását, melyik mikor melyik vágányra mehet. Következő állomásunkig, a szerelőműhelyig hosszú sétát kellett tennünk. Utunk során egy külön kis város képe rajzolódott ki lakóházakkal, kertekkel, kultúrházzal, könyvtárral, utcákkal, terekkel. A lakóházak kivételével többnyire minden elhagyatott, és szomorúan elhanyagolt volt. A szerelő műhelynél ketté vált a csapat, és míg az egyik társaság bemászhatott a szerelőaknába, és megtudhatott sok érdekességet a különböző típusú vonatokról, addig a másik csapat mozdonyt vezethetett.


Ezúton szeretnék köszönetet mondani vezetőinknek, és minden egyes dolgozónak, akik kedvesen, és türelemmel kalauzoltak végig ezen a felejthetetlen, és tartalmas programon.

URBANITY
A nap és a hét záróprogramja a kultúrAktív Egyesület „Urbanity” nevű társasjátéka volt. A játék segítségével a gyerekek a héten megismert ferencvárosi helyszínekről beszélgethettek. Miközben a felvetett problémák, ötletek megoldásán gondolkoztak, arról beszélgettek, hogyan tehetnék élhetőbbé, érdekesebbé a városukat. A délelőtti program után igen kifáradva kezdték a játékot, de  pillanatok alatt egymás szájából vették ki a szót, hogy elmondják saját véleményüket, vagy egy újabb nézőpontból közelítsék meg a kérdést.



Végezetül szeretném megköszönni az iskola részéről Éva néninek, a kultúrAktív Egyesülettől pedig Gyárfás Eszternek és Ádám Lacinak a sok segítséget, a gyerekek terelgetését, és nem utolsósorban Ginának az „Urbanity” játékban való közreműködését!

A kerület még sok felfedezni valót hagyott, mely egy újabb tábor programja lehet majd.