2017. jún. 24.

Urbanity az építész közlönyben

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly. Az építész közlönyben az Urbanity fejlődéstörténetéről számoltunk be.


Az Urbanity alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.


A játék megvalósításra az OSI támogatásával az Off-Biennále Budapest keretében volt először alkalmunk. Különböző köztereken bukkantunk fel, az éppen arra járókat hívtuk játszani. A különböző korosztályok, az egymást jól vagy kevésbé ismerő baráti társaságok, idegenek, családtagok, szülők és gyerekek sokszor meglepődve csodálkoztak rá egymás véleményére. A játékosok élvezték, hogy véleményük és érveik alapján születik a döntés. A városban spontán felbukkanó játék egyik nem várt sikerét a különböző generációk együttes bevonása, a gyerekeket és a szülőket egyszerre megszólító játékmenet és az érvelés izgalma jelentette.

Azóta a játék hosszú utat járt be. 2016-ban iskolákban, fesztiválokon, csapatépítéseken és bemutatókon gyűjtöttük tovább a tapasztalatokat (Népszínház Karnevál, Budapest100, Múzeumok Majálisa, Bánkitó fesztivál, Design Meetup, Járókelők, több iskolai foglalkozás, stb.). A játék ebben az intenzív időszakban sokat változott. A különböző helyzetekből és helyszínekből adódóan nem volt két egyforma lefutása, a funkciók, és ennek következtében a szabályvariánsok egyre szélesebb spektruma bontakozott ki. Végül négy fejlesztési irányt jelöltünk ki, melyek mindegyke a játék valamilyen felismert erősségét emeli ki:
  1. a fesztivál-verzió a figyelemfelkeltést,
  2. a csapatépítő-verzió a egymás véleményének megismerését,
  3. az iskolai verzió a környezetünk alakításának szándékát,
  4. a közösségi tervezéshez használható verzió pedig az igényfelmérést helyezi előtérbe.

A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.

Ha részletesebben is olvasnál az Urbanity verzióiról, lapozd fel az építész közlöny egyik számát. Ha a projekt felkeltette az érdeklődésedet, akkor szeretettel várunk az Urbanity projekthez kapcsolódó önkéntes programban. Kapcsolat: info@kulturaktiv.hu 


Szerzők: Gyárfás Eszter, Mészáros Georgina, Szilágyi-Nagy Anna, Szpiszár Viviven, Tóth Eszter, Zöldi Anna

2017. jún. 3.

Urbanity - Game On

A kultúrAktív Egyesület évek óta kísérletezik városi témájú társasjátékok fejlesztésével. Ezek célja, hogy a résztvevők játékos módon tapasztalják meg, hogyan kezdeményezhetnek lakóhelyükön pozitív változást, és hogyan vehetnek részt a városi terek alakításában. Az Urbanityben a cselekvést megelőző párbeszéden és döntéshozatalon van a hangsúly, mellyel a játékosok várossal kapcsoaltos kritikus gondolkodását kívánjuk fejleszteni.


A játék alapját a városi együttéléssel, közterek használatával kapcsolatos eldöntendő kérdések adják, melyekre a játékosok igennel vagy nemmel válaszolnak. A különböző vélemények azonnal párbeszédet indítanak. A játék során a résztvevőknek lehetőségük van az érvelésre, és gondolataik kifejtésére. A vita a döntést szimbolizáló pont elhelyezésével zárul, az elhangzott vélemények beépülnek a város életébe.

A kultúrAktív Egyesület célja, hogy a fiatalok lehetőséget kapjanak a városi jelenségekkel kapcsolatos tapasztalataik megosztására és megvitatására. Szeretnénk megismerni a gyerekek számára izgalmas kérdéseket, az őket (is) érintő problémákat és véleményüket, támogatva ezzel a városi terekről való kritikus gondolkodást. Ezért vágtunk bele 2016 októberében a játék iskolai adaptációjába, melyet iskolai foglalkozások keretében dolgoztunk ki. Az intenzív műhelymunka és tesztjáték sorozat a játékszabály és a kérdések átalakítására irányult. A kihívást az iskolában nem csak a tanórával járó időkeret jelenti, hanem, hogy a játék olyan környezetben is izgalmas legyen, ahol a játékosok életkori, érdeklődési vagy egyéb tulajdonságai nagy hasonlóságot mutatnak. 


A tesztalkalmak során kiderült, hogy a gyerekek szívesebben gondolkoznak fejlesztési ötletekben, változásokban, mint konkrét, saját tapasztalataikon – a jövőre vonatkozó kérdésekről szólva elengedik a fantáziájukat, de a feladat fontosságának tudatában egymás véleményére is nyitottan figyelnek. Ez fokozottan igaz akkor, ha olyan helyszínről van szó, melyhez személyesen is kötődnek. Így teljesen új játéktípus alakult ki: a csapatok választhatják meg a helyszínt, melyhez kártyáinkból húznak beavatkozási ötletet. A kérdés egyszerű: megvalósítanád-e az adott beavatkozást az általad választott helyen? 


Az iskolai tesztelés során azt tapasztaltuk, hogy már hatodikos diákok is remekül érvelnek, és rálátnak arra, hogy ami valakinek jó ötlet, az más számára talán komoly problémát jelenthet. Elmondásuk szerint a játék üzenete éppen az, hogy minden döntés összetett, és a különböző érvek meghallgatása azért hasznos, mert új ötleteket hallhatnak, miközben saját véleményük is formálódik. 

Számunkra is meglepő volt, hogy a fiataloknak mekkora igényük van rá, hogy elmondhassák, mit gondolnak a városi terekben történő változásokról. A játék biztonságos légkörében szívesen osztják meg gondolataikat. Egyik játékosunk megfogalmazta, milyen jó érzés volt a társaival vitatkozni: komolynak érezte így a játékot és magukat is. 


A játékszabályok, a pontozás, a játék lezárásának újragondolása szintén kihívást jelentett. Bármennyire is élvezik a gyerekek a vitát, egyértelműen megfogalmazták igényüket a játékélmény növelésére is, az egyértelmű szabályokra, a végén győztes hirdetésére, nyereménnyel. Korábbi lényeges hiányosságainkat pótoltuk ezen a téren a játéktábla újratervezésével, mely nagy előrelépést jelent a dizájn szempontjából. 

A játék iskolai verzióját is igyekszünk minél több helyszínre vinni, illetve elérni, hogy a pedagógusok a különböző tanórákon, projektekben és egyéb iskolai foglalkozásokon alkalmazzák. Hosszabb távú céljaink egyike, hogy az Urbanity mind az általános, mind a középiskolákban, de akár az egyetemeken is a pedagógiai eszköztár részévé váljon. A játék erőssége abban rejlik, hogy a jövő aktív generációját vonja be a környezetünkről való gondolkozás folyamataiba. A jövő városa szempontjából alapvető, hogy a fiatalok nézőpontjuk és véleményük kifejezésével részt vegyenek a várossal kapcsolatos döntésekben, és kritikus szemmel kövessék a város változásait, ezzel tudatosan hozzájárulva a közösség fejlődéséhez. A kultúrAktív Egyesület játékaival e célt igyekszik szolgálni.


A kritikus gondolkodás fejlesztéséről szerzett tapasztalatainkból cikket írunk. A játék során elhangzott párbeszédek elemzésével a kritikus gondolkodás jelenségét a játékfejlesztés folyamatával összefüggésben vizsgáljuk majd. A kutatás eredményeit az angol Architecture Game On című kiadványban jelentetjük meg.

2017. máj. 19.

Épített környezeti nevelés a felsőoktatásban konferencia


A kultúrAktív Egyesület 2017/18-ban Építészet és Pedagógia címmel konferenciasorozatot szervez, amelynek célja, hogy az épített környezeti nevelés legújabb irányait és eredményeit tárja fel a szakmai közönségnek.  A konferenciasorozat első állomására 2017. május 11-én került sor a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán. 



Hogyan kapcsolódhat az építészet és a pedagógia a felsőoktatásban? A konferencia ezt a kérdést járta körül különböző tudományok szemszögéből. Az elmúlt években ugyanis egyre több egyetemi kar képzésében jelent meg az épített környezeti nevelés projektekben, tantárgyi elemként, vagy akár önálló kurzusként. A konferencia elsődleges célja az volt, hogy bemutassa ezeket a kezdeményezéseket és tudományágakon átívelő szakmai diskurzust indítson el, amely hosszabb távon erősítheti az épített környezeti nevelés szerepét a felsőoktatásban.

Program: A konferencia nyitó szekciójában Füleky Zsolt helyettes államtitkár, Dr. Markó Balázs, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar dékánja, Tóth Eszter, a kultúrAktív Egyesület elnöke és Bálint Imre a Magyar Építész Kamara képviseletében mondtak megnyitó beszédet. Az egész napos szakmai program során egyetemi oktatók ismertették az eddig megvalósult modulterveket, tantárgyi programokat, kutatásokat, amelyek változatos képet mutatnak az építészet és pedagógia metszéspontjainak a felsőoktatásba való integrációjáról. Összesen 11 oktató tartott előadást, képviselve az építész-, és tanárképzést, és a kapcsolódó tudományterületeket. Részletes program itt


Összefoglaló


Paradigmaváltás az építészképzésben: dr. Markó Balázs dékán megnyitó beszédében kiemelte, hogy paradigmaváltás zajlik az építészképzésben. Az épített környezetre, annak formálására irányuló új igények szemléletváltozást kívánnak, és ezért az építészképzés hagyományos tartalmi elemeit, mint a funkció, forma és szerkezet, új fogalmakkal és szempontokkal kell kibővíteni. A társadalmi felelősségvállalás, a fenntarthatóság és a közösségi tervezés egyre fontosabb szerephez jut az építészeti gyakorlatban, és ehhez igazodnia kell az építészképzésnek is. A paradigmaváltás következményeképpen egyre fontosabbá válnak az építészet azon határterületei, amelyek a szemléletváltást elősegítik. Ilyen határterület többek között az épített környezeti nevelés is. Ehhez a paradigmaváltáshoz kapcsolódva jött létre 2015-ben a Magyar Építészképző Intézmények Fóruma. Ennek keretében az öt építészképző egyetem (DE, SZI Győr, PTE, SZIE, VM) vezetői új építészeti oktatási módszertant dolgoznak ki. 

Az épített környezeti nevelés növekvő szerepe a felsőoktatásban: Tóth Eszter köszöntőjében a kultúrAktív Egyesület tevékenységeit bemutatva kiemelte, hogy az épített környezeti nevelés határterület, az épített környezettel foglalkozó tudományok és a társadalomtudományok metszéspontja, amelyet az érintett diszciplínák határai sokáig háttérbe szorítottak, de az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap. Egyfelől a pedagógusok érzékelik a fizikai környezettel kapcsolatos ismeretszerzés és kompetenciafejlesztés jelentőségét, másfelől az építészek is látják, hogy a közösségi tervezés, az egyre tudatosabbá váló térformálás és térhasználat újfajta megközelítésmódot, eszköztárat és a közösséggel való kapcsolat elmélyítését teszi szükségessé. Hazánkban is egyre több szakember - pedagógus, építész, képzőművész, tájépítész – foglalkozik épített környezeti neveléssel, ezt a szakmai sokszínűséget kívánja bemutatni a konferencia is. Az elmúlt egy-két évben, a kiemelkedő helyi, nem formális gyakorlatokon túlmutatva, több helyen a felsőoktatásban is megjelentek kezdeményezések az építészet és a pedagógia határterületén. A konferencia azért jött létre, hogy ezeket erősítse, és összekösse az épített környezeti nevelés iránt elkötelezett oktatókat és intézményeket. 

Az épített környezeti nevelés szerepe az építészetpolitikában: Bálint Imre megnyitó beszédében rávilágított arra, hogy az eseménysorozatnak aktualitást a 2016-ban megjelent 1032-es, építésügyi Kormányhatározat, melynek 14. pontja a tér-, és környezetkultúra megteremtéséről intézkedik, óvodás kortól a felsőoktatásig. Ehhez kapcsolódva a Magyar Építész Kamara és a kultúrAktív Egyesület együttműködik az épített környezeti nevelés szélesebb körben való elterjedésének érdekében, és ebbe illeszkedik az Épített környezeti nevelés konferenciasorozat.

Az építészet társadalmi szerepe: Füleky Zsolt helyettes államtitkár az építészet társadalmi szerepét nyomatékosítva ismertette a törvényalkotók azon erőfeszítéseit, amelyek az építészek és építtetők közötti kommunikáció javítását, és az állampolgárok szerepvállalásának megkönnyítését célozzák. A legfrissebb építészetpolitikai változásokat bemutatva rávilágított arra, hogy a közigazgatásban is paradigmaváltás zajlik, ami egyfelől az építész szakma társadalmi elismertségében, másfelől az állampolgárok cselekvési lehetőségeinek kibővítésében mutatkozik meg. Sikerként könyvelhető el, hogy törvénybe foglalták a településkép védelmét, aminek hatására megjelentek az első településképi arculati kézikönyvek, illetve a jogszabályok radikális egyszerűsítése, például az egyszerű bejelentés. Füleky Zsolt mottója a „korszerű építésügy, minőségi építészet”, tehát nem csak a szűkebb értelemben vett építészeti gyakorlatra utal, hanem feltételezi a felelős állampolgárok aktív közreműködését is. Ehhez azonban elengedhetetlen a megrendelők építészeti kultúrájának fejlesztése, így az építészetpolitikai stratégiában fontos szerep jut az épített környezeti nevelésnek is. 





Az érzékenyítés és pedagógia szerepe az építészképzésben: A szakmai program első szekciójában három egyetem építészképzésének példáján keresztül került bemutatásra, hogy az építészet és a pedagógia hogyan kapcsolódhat az építészeti tanulmányok során. Prof. dr. Bachmann Bálint, a PTE Műszaki és Informatikai Karának dékánja az építészek megváltozott szerepéről, és az összetett, globális problémákról értekezve, amelyekre napjaink építészete megoldásokat keres, hangsúlyozta annak szükségességét, hogy az építészképzés a kortárs igényeket és kihívásokat figyelembe véve alakuljon át. A Breuer Marcell Doktori Iskolához kapcsolódó gyakorlati példákon keresztül mutatta be a kortárs építészképzés lehetséges útjait. Egyfelől a növekvő komplexitásra megoldást nyújthat az integrált dizájn, vagyis az interdiszciplináris együttműködés erősítése a különböző léptékű projektekben. Másfelől, a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi tudat igénye egyfajta szolidáris építészetet tesz szükségessé, amely építészeti eszközökkel keres megoldást társadalmi és ökologikus problémákra. Az építészképzést tehát nyitni kell más tudományágak, határterületek és szélesebb társadalmi rétegekkel való kommunikáció és együttműködés felé. Cseh András, a Széchenyi István Egyetem oktatója a DLA kutatásának keretében kidolgozott Tértan kurzus koncepcióját mutatta be, amely évek óta nagy sikerrel működik Győrben. „Mit tanulhatnak az építészek a gyerekektől?” Ez a kérdés ösztönözte a kutatást, amely során Cseh András módszeresen megfigyelte a gyerekek helytanulását, térérzékelésének és –alakításának, vagyis térkultúrájának fejlődését. Ennek alapján a Tértan kurzus a térérzékelés és térformálás különböző fázisaira épül, amelyekben a gyerekek ösztönös térfelfedezése és építése inspirálja a tantárgyi programot. A kapcsolódás azonban nem csak elméleti síkon valósul meg: a kurzus során az építészhallgatók és a gyerekek a gyakorlatban is együtt tanulnak, együtt élik meg az építészeti helyzeteket és közösen építenek. Az együtt tanulás pedig mindkét fél számára meghatározó élményekkel és tudással szolgál. Dr. Cserényi-Vörös Erika adjunktus a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán folyó képzésen keresztül mutatta be, hogy az építészképzésben hogyan fejleszthető a hallgatók tervezői szemléletmódja, felelősségtudata, értékrendje, értelmi és érzelmi intelligenciája, amely végső soron meghatározza majd az elkészült tervek társadalmi értékét és relevanciáját.



Az épített környezet szerepe a tanárképzésben: A szakmai program második szekciójában az előadók az épített környezeti nevelés pedagógusképzésben betöltött szerepét járták körül. Dr. Dúll Andrea az ELTE PPK Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék vezetője előadásában bemutatta azokat a környezetpszichológiai szempontokat, amelyek tudományosan megalapozzák az épített környezeti nevelés relevanciáját az oktatásban. A környezetpszichológia alapvetése ugyanis, hogy az ember viselkedése a környezete nélkül értelmezhetetlen. Ahogyan az ember formálja a környezetét, úgy formálja a környezet is az embert. Az ember-környezet tranzakció tehát folyamatos, és fontos komponense a személyiségfejlődésnek. Dúll Andrea nevéhez köthetően Magyarországon már a kilencvenes évek óta folyik környezetpszichológiai kutatás, az elmúlt években pedig BA, MA szak és doktori képzés is indult több egyetemen. Mivel a környezetpszichológia esetében is határterületről van szó, a képzés szoros együttműködést igényel más tudományterületekkel, karokkal és képzésekkel. A soron következő előadásokban a pedagógusképzést képviselő szakemberek szintén a fizikai környezet személyiségfejlődésre való hatását hangsúlyozták. Bodóczky István a MOME címzetes egyetemi tanára, saját pedagógiai gyakorlatából válogatott példákon keresztül mutatta be, hogyan válhat a térbeli alkotás az iskolai vizuális nevelés szerves részévé. Hangsúlyozta a komplex, integrált vizuális nevelés szükségességét, amelyben az épített környezet, a téri kompetenciák fejlesztése is fontos szerepet kap. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, elsősorban a pedagógusok képzésére van szükség. Bodócky István elmondta, hogy az 1990-es években az akkori Iparművészeti Főiskolán évekig folyt rajz- és környezetkultúra tanárképzés, amelyben több, mint 200 pedagógust képeztek a vizuális nevelés komplex oktatására. Ennek hatását azonban manapság alig érzékelni. Hiába nyújt lehetőséget a Nemzeti Alaptanterv a téri kompetenciák célzott fejlesztésére, az építészeti tartalmak feldolgozására, ha a pedagógusok nincsenek felkészítve arra, hogy ezt a gyakorlatba átültessék. Dr. Pataky Gabriella, ELTE TÓK Vizuális Nevelés Tanszék adjunktusa, Bodóczky Istvánhoz csatlakozva hangsúlyozta a komplex vizuális nevelés fontosságát és a pedagógusok korszerű képzését. Az előadásában kiemelte, hogy a térérzékelés, a térhasználat és a téralakítás képességeinek fejlesztésének, valamint az épített környezettel kapcsolatos ismeretek átadásának az oktatás és nevelés részét kell képeznie már a kora- és kisgyermekkori nevelésben, az óvodában is. Az előadásában ismertetett kutatási eredményeiből kiderült, hogy az óvodai vizuális nevelést szinte kizárólag a kétdimenziós ábrázolás, az egysíkú anyaghasználat és sokszor a sablonok segítségével történő ábrázolás jellemzi. Az ELTE óvópedagógus-képzésében évek óta nagy hangsúlyt fektetnek a komplex művészeti nevelés oktatására, amely egyfelől a hallgatók személyiségét fejleszti, másfelől az óvodai gyakorlathoz is használható modelleket kínál. 2013 óta az épített környezeti nevelés részterületként jelen van a vizuális kultúra képzésben, amelynek lebonyolítása a kultúrAktív Egyesülettel együttműködésben zajlik, és amelyen eddig több, mint 600 hallgató vett részt. A jövőben önálló tantárgyként lehet majd jelen a képzésben, és ezt a 2017-ben megjelenő módszertani kiadvány segíti.





Épített környezeti nevelés a társtudományokban: A szakmai program záró szekciója kitekintést nyújtott a társtudományok, interdiszciplináris kutatások irányába. Dr. Fekete Albert, a SZIE Tájépítészeti és Településtervezési Kar dékánja, Dr. Luigi Bartolomei, a Bolognai Egyetem Építész Karának dékánja, valamint Szilágyi-Nagy Anna, a LE:NOTRE Institute és a kultúrAktív Egyesület képviseletében a demokratikus tájépítészet és az épített környezeti nevelés kapcsolatáról beszélt. A Szent István Egyetem négy külföldi egyetemmel együttműködésben kétéves nemzetközi online képzést indított, amely a tájépítész hallgatókat kívánja bevezetni a részvételi tervezés módszertanába. A kurzus tantárgyi elemét képezik a helyi közösségekkel való hatékony együttműködést, a közösség felkészítését és aktív részvételre való ösztönzését elősegítő módszerek. Ezen a ponton kapcsolódik a képzéshez az épített környezeti nevelés, amely a gyermekekkel és fiatalokkal való közösségi tervezés fontos részeleme, ezért ebben mind elméleti kurzusokon, mind szakmai gyakorlaton elmélyülhetnek a hallgatók. Skaliczki Judit, BME Építőművészeti Doktori Iskola doktorandusza a jelenleg folyó kutatását mutatta be, amelyben építész hallgatók tervezői gyakorlatát és óvodások ösztönös építőtevékenységét hasonlítja össze, párhuzamokat és lehetséges összefüggéseket keresve.  Végül Babály Bernadett, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar művésztanára, és az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusza mutatta be az építészképzésben alkalmazott oktatási stratégiák és módszerek hatékonyságát a vizuális kompetenciák fejlesztésében.

Eredmények és kitekintés: a konferencián első alkalommal kerültek bemutatásra azok a törekvések, amelyek az épített környezeti nevelés felsőoktatásba való integrálását célozzák. Hat intézmény különböző karáról, tanszékéről érkeztek az előadók, és változatos, innovatív kezdeményezéseket mutattak be a szakmai közönségnek. A rendezvény célja volt – a jó gyakorlatok megismerésén túl – a tapasztalatcsere és kapcsolatépítés lehetőségének megteremtése, amely megalapozza a jövőbeni együttműködéseket. Hiszen, ahogy a konferencián többször is elhangzott, az épített környezeti nevelés határterület, amely csak integrált, komplex gyakorlat keretében valósulhat meg, és ezért különböző szakterületek együttműködését, együttgondolkodását előfeltételezi. Ezt mind a bemutatott, megújuló építész- és pedagógusképzések, mind az interdiszciplináris doktori kutatások kiválóan példázták. 

A téma relevanciáját bizonyította a nagy szakmai érdeklődés, amely konferenciát övezte. Több, mint 70 résztvevő volt jelen az ország különböző részeiről, jelentős felsőoktatási, közoktatási és közművelődési intézményeket képviselve. A konferencia előadásai online elérhető konferenciafüzetben jelennek meg, szélesebb közönséget is megszólítva.


A konferenciasorozat következő rendezvényei:
II.         ÉPÍTÉSZEK ÉS PEDAGÓGIA
Időpont: 2017. november
Helyszín: Pécs, PTE - MIK
III.        ÉPÍTETT KÖRNYEZETI NEVELÉS AZ ÓVODÁBAN
Időpont: 2018. április
Helyszín: Budapest, ELTE-TÓK

Szervező: kultúrAktív Egyesület
Partnerek: Magyar Építész Kamara, SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Budapesti Építész Kamara

Tóth Eszter

2017. máj. 13.

Köztér - Játszótér

Volt már olyan, hogy megpróbáltad visszaidézni a naplementét a kedvenc nyaralásodról, megpróbáltad elmesélni, hogy milyen klassz helyen jártál aznap, de egyszerűen nem tudtad felidézni a részleteket? Következő módszertani feladatunk a részletek megfigyelésére ösztönöz minket.


Mikroszkóp


Téma: egy kiválasztott játszótér részleteinek a pontos megfigyelése és lerajzolása emlékezetből

A témával kapcsolatos tartalmak: a játszóterek minőségét meghatározó tényezők (tér, színek, anyagok, formák, játékok, köztéri bútorok) ismerete

Kompetenciák
  • megfigyelőképesség 
  • részletek iránti fogékonyság 
  • a környezet egyes részleteinek felidézése és lerajzolása emlékezetből 
Módszerek: megfigyelés, rajzolás emlékezetből

Feladat: A gyerekek járják körbe a játszóteret és alaposan figyeljék meg annak részleteit. Mi az, ami rögtön feltűnik nekik? Mit találnak a legizgalmasabbnak a helyszínen? Mindenki válasszon magának egy részletet (lehet a játékok, a növényzet, a térburkolat vagy az utcabútorok egy részlete). Ezután a gyerekek alkossanak párokat. A párok egyik tagja hajtogasson magának egy papírlapból látcsövet, majd kösse be a szemét. A társa vezesse el a térnek arra a részére, ahonnan az általa (vagyis a nem bekötött szemű gyerek által) kiválasztott játszótér-részletet a legjobban lehet látni. A pár bekötött szemű tagja vegye le a szeméről a kendőt és a látcsövön keresztül rövid ideig figyelje meg a térrészletet. Ezután cseréljenek, és fordítva is végezzék el a megfigyelést. Miután mindenki megnézte a látcsövön át a társa által választott térrészletet, emlékezetből rajzolják le a látottakat, majd párokban beszéljék meg a rajzokat. Miért éppen ezeket a részleteket választották? Mit tartottak bennük különösen érdekesnek/szépnek/taszítónak? Mennyire pontosan sikerült a pár egyik tagjának lerajzolni a másik által választott térrészleteket? Észrevette-e benne azt, ami a másik figyelmét megragadta?


Megjegyzés: A játékot különböző szempontok (pl. szép, ronda, unalmas, izgalmas, titokzatos, félelmetes, biztonságot nyújtó stb. részletek) és helyszínek (utca, utcabútorok, zöldfelületek, iskolaudvar, stb.) kiemelésével lehet színesíteni. 

Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 30 perc
Anyagszükséglet: kendő (szembekötésre), papír (hengerszerű látcsőnek), rajzlap, színes ceruza

2017. ápr. 22.

Vitázunk vagy véleményt alkotunk

Már két éve Urbanityzünk. A játékban olyan mindennapi városi jelenségekről beszélgetünk, mint például, hogy elegendő szemetes van-e a városban, zavarnak-e a városi futóversenyek, vagy támogatjuk-e a gerillakertészetet. Így a játék lehetőséget teremt arra, hogy megfogalmazzuk, hogyan használjuk és szeretnénk használni a városi tereket. A játékot a Pillar Alapítvány által szervezett "Civilek az iskolában" workshopon is bemutattuk. 

Forrás: https://unibreeze.hu/images/event_images/11988.jpg
A rendezvény célja az ifjúsági munkát is végző civilek és pedagógusok összehozása volt, hogy megvitassák, miről lehet beszélni az osztályteremben, milyen témák foglalkoztatják ma a gyerekeket, és milyen válaszok lehetnek erre. A 45 perces tanároknak adott mintaórát az Urbanity rendőri jelenléttel kapcsolatos kérdése izzította fel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy biztonságban érzik-e magukat a játékosok azáltal, hogy egyre több rendőrt látnak a városban. Többen vidékről érkeztek és a metróból kilépve meglepődve tapasztalták a fokozott rendőri jelenlétet. És kiderült, hogy számukra a járőr autók látványa megnyugtató, míg a Budapesten tapasztalt készenlét kifejezetten nyugtalanító, mert azt üzeni, hogy valamitől tartani kell. A reakciót látva úgy döntöttünk, hogy ezentúl törekedni fogunk arra, hogy a gyerekek a számukra legizgalmasabb és legaktuálisabb kérdéseket vitassák meg, mert így indul be a vélemény megosztás és így tanulhatnak legtöbbet egymástól.



Az egyik legpozitívabb visszajelzés a játék után az volt, hogy a játék hiánypótló szerepű. Olyan témakörök is megjelennek benne, melyek az alaptantervben csak periférikusan vagy egyáltalán nem szerepelnek, pedig a diákok számára fontos területet érint. A városról, annak működéséről, szabályairól, mozgalmaktól keveset tanulnak a gyerekek, pedig ez mindennapjaik szerves része. Ez az a környezet, amiben mozognak, iskolába járnak, fociznak, együtt lógnak, ez az, amiben felnőnek. Ezért fontos az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozása és tudatosítása. Ezzel újabb megerősítést kaptunk arra, hogy van igény az ilyen tematikájú iskolai foglalkozásra.

A játék után műhely vezetőből résztvevőkké váltunk és ellátogattunk a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány véleményalkotásról, vitamódszerekről szóló műhelyére. Különösen izgalmas tapasztalat volt ez nekünk, hiszen az Urbanity is vélemény alkotásra épül. Míg nálunk a cél az, hogy minél több nézőpontot megismerhessünk a játék során és támogassuk a kritikai gondolkodást, addig a DIA-s workshop a vita és vélemény alkotás módjára helyezte a hangsúlyt. Az első, bevezető feladatban például különböző szerepekbe bújva kellett érvelni a téma mellett vagy ellen. Az Urbanityben nincsenek szerepek, mindenki a saját véleményét képviseli, így véleményegyezés esetén az játékosok különböző minőségű érveket ütköztetnek (pl. gazdasági szempontból talán jobban megéri jegyautomata gépeket üzemeltetni, viszont társadalmilag talán hasznosabb embereket alkalmazni). Véleménykülönbség esetén pedig a játékosoknak lehetőségük van új érvek megismerésére és saját véleményük megváltoztatására. Ez a játék szempontjából nagyon fontos érték, hiszen mindenki számára lehetőség nyílik a nézőpont váltásra.


A további feladatok csoportban zajlottak. Az elhangzó tételmondatokra saját véleményünket úgy fejeztük ki, hogy a terem különböző vélemény-zónákat képviselő pontjain helyezkedtünk el. A négysarkos módszerben a terem négy sarka az egyetértek, nem értek vele egyet, illetve a két köztes álláspontot képviselte (inkább egyetértek, inkább nem értek egyet). A vonalas módszer esetében a véleményünket az igen-nem pólusok között vonal mentén elhelyezkedve tudtuk kifejezni. Az elhangzó érvek hatására változtathattuk teremben elfoglalt helyünket. Ez kifejezetten izgalmas megközelítés, mert a végletek helyett sokkal árnyaltabb képet ad az egyén véleményéről. A módszer az Urbanity számára is izgalmas lehet. Érdekes lenne nyomon követni, hogyan változik a játékosok véleménye egy-egy érv elhangzása után. Ezt a vélemény váltást ügyesen be lehetne mutatni egy ilyen mozgalmas módszerrel.

Így végül nem csak mi tartottunk továbbképzést, hanem mi is rengeteget tanultunk és inspirálódtunk a civilek az iskolában programon, melyet igyekszünk majd a játékfejlesztési tevékenységeinkbe illszteni. Köszönjük a Pillar alapítványnak a meghívást és reméljük, hogy meg sok ilyen sok ilyet kívánunk mindenkinek.

2017. ápr. 1.

Finn példákkal az ifjúság fejlesztéséért

A Making Art with Youth szeminárium a művészet és az ifjúság kapcsolatát vizsgálta. A résztvevő szakemberek tapasztalataikat és nemzetközi jó gyakorlataikat osztották meg egymással. A megjelent kezdeményezések különböző módszerekkel - graffitizés, művészetterápia, dráma, részvételi tervezés, fotókiállítás -, de ugyanazért a célért dolgoztak: az ifjúság társadalmi részvételéért és a kritikus gondolkodás támogatásáért. A cikkben bemutatjuk, hogyan támogatja a finn nyárimunka-program az ifjúság fejlődését és az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának megerősítését. 


A finn oktatási rendszer az önállóság, a csapatmunka és a kritikus gondolkodás értékei köré épül. Erről mesélt a szeminárium egyik finn résztvevője is. Kislánya első iskolai napjára emlékezett vissza, amikor gyermeke lelkesen újságolta, hogy ő választhatja ki, milyen házifeladatot csinál meg. Lánya el is döntötte, hogy aznap az O betűt tanulja meg. De úgy tűnik, hogy a finnek az oktatási környezeten kívül is hatékonyan fejlesztik az ifjúságot, ugyanis Helsinki városvezetési szinten is kiemelten foglalkozik a témával. Az Ifjúsági Iroda (Helsinki City Youth Department) művészethez és kultúrához kapcsolódó nyárimunka-programja az ifjúság városi életébe való bevonását célozza meg. Ezek közül két példát ismertünk meg.


Az első példa egy egy hónapos fotóprojekt volt, melyre 10 fiatalt választottak ki. Egy művészeti mentor segítségével a fiatalok nem csak fényképezni tanultak meg, hanem a mindennapos terepgyarkorlataik során jobban megismerték a várost és a környezetüket is. A szemináriumon találkoztunk az egyik 16 éves fiatal művésszel, aki elmesélte, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő feladat - keressenek fotótémát a város három kijelölt kerületében - valójában teli volt kihívással. Naponta 500 képet készített, amit a résztvevőkkel közösen kiválogattak ki, beszéltek át. A művészeti koncepció megalkotása után a képeket gyakran újra kellett fotózni, hogy meglegyen a megfelelő kompozíció, világítás, így ugyanazt a helyszínt többször is fel kellett keresni. A lány elmesélte, hogy zárkózott típus és ideje nagy részét szobájában ülve, a négy fal között tölti. A nyárimunka viszont kimozdította, és fotós párjával egész nap a várost járta megfelelő témát keresve. Társa sokkal kezdeményezőbb volt, így rajta keresztül idegenekkel is szóba mert állni. A program keretében nem csak azt tanulta meg, hogy milyen 8 órás munkában dolgozni - mert ez volt az első munkahelye -, hanem jobban megismerte a környéket és az ott lakó embereket is. A program egy kiállítással zárult. A hónap végén a közösen kiválogatott legizgalmasabb képeket a fotók helyszínéhez legközelebb eső három metrómegállóban állították ki. Nem is lehetett volna jobb felhasználása az amúgy is üresen álló hirdetőfelületeknek, ezért is állapodott meg az ifjúsági iroda vezetősége a tömegközlekedési vállalattal. Méltó hely ez a munkák kiállításához, és így az utazóközönség is újraértelmezheti saját környezetét.


A másik nyárimunka-program, amivel megismerkedtünk a szemináriumon a múzeumok ifjúságbaráttá tételéről szólt. Öt múzeum 5-5 fiatalt foglalkoztatott egy nyáron keresztül. A helyszínek szakmai programjának megismerése után a fiatalok ötleteket gyűjtöttek, hogyan is tudnák a múzeumok programját, berendezését és tereit az ifjúság számára vonzóbbá tenni. Az ötletgyűjtés után következett a tesztelés és megvalósítás. A nyárimunka eredményeként a kiállítások élettel, fénnyel és hangokkal teltek meg; új közösségi helyek alakultak koncertekkel, pihenési lehetőségekkel, ahol a múzeum szabályai pl. csendes szemlélődés feloldódtak. A technológia bevezetése pl. a QR kódos tudásanyag bővítés, vagy éppen a kiállítási anyagból készült robotverseny az ifjúság számára izgalmasabbá tette a kiállítás anyagát. Sok esetben az interakciók növelésén volt a hangsúly: pl. maguk is alkothattak a kiállítás kapcsán, vagy a látogatás során szerzett pontokat beválthatták valamiféle jutalomra, és kipróbálhatták a Google szemüveget. A nyárimunka program remek példája az ifjúság felhatalmazására és kreatív energiáinak felhasználására. A fiatalok maguk alakíthatták és befolyásolhatták a művészeti tereket, és olyan ötleteket dolgoztak ki, melyek saját korcsoportjuk számára tették elérhetőbbé a kulturális értékeket. A múzeumi nyárimunka annyira sikeres volt, hogy a fiatalokat továbbra is alkalmazzák tanácsadóként, és a fiatalok foglalkoztatásukra külön büdzsét különítettek el.


A két nyárimunka különbözőképpen közelítette meg a művészet és az ifjúság kapcsolatát. Az első a művészet eszközén, a fotóművészeten keresztül vonta be az ifjúságot a város életébe, míg a második példa az ifjúság szerepének megerősítését művészetközvetítésen keresztül valósította meg. Mindkét munka a közösségről való kreatív és kritikus gondolkodást erősítette. Jó volt végre olyan példát látni, amely az iskolai környezeten kívül támogatja az ifjúság fejlődését és épített környezetéről való gondolkodását. Pl. közösségi értékek a városban, ijfúságbarát téralakítás a múzeumban. Úgy tűnik, az első munkahely is alkalmas lehet az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának fejlesztésére és megerősítésére.

2017. márc. 11.

Köztér - Főtér

Felismernéd a város főterét hangok, szagok és felületek alapján? Következő módszertani kalandunk az általunk gyakran használt tereket kevésbé gyakran használt érzékszerveinkkel fedezteti fel. 


Érzékkutatók



Téma: a település főterének felfedezése a különböző érzékszervekkel

A témával kapcsolatos tartalmak: az érzékszervek által a városi térben megtapasztalható jelenségek 


Kompetenciák

  • a tér, a színek, a formák, az anyagok és a fények tudatos érzékelése 
  • az érzékszervi tapasztalatok képi kifejezése 

Módszerek: a helyszín bejárása, érzékszervi felfedezés, rajz

Feladat: A feladatot végezzük a település főterén, vagy egy jellegzetes, a gyerekek által ismert és rendszeresen használt téren. A gyerekek a helyszínen húzzanak egy-egy cédulát. A cédulákon egy-egy érzékszervhez kapcsolódó megismerési forma (tapintás, hallás, szaglás, látás, ízlelés) olvasható. A gyerekeknek a cédulán lévő szempont alapján figyeljék meg és derítsék fel a teret. Ahhoz, hogy valóban csak az adott érzékszervi megfigyelésre tudjanak koncentrálni, a többi érzékszervet tompítsuk el: például a látást kendővel, a hallást füldugóval, a szaglást orrcsipesszel, a tapintást kesztyűvel. Ezután mindenki járja körbe a teret, majd a gyerekek a tapasztalataikat rajzolják egy-egy kis kártyára (ez lehet például egy különleges felület átsatírozása, egy konkrét tárgy vagy esemény ábrázolása, vagy az érzéki benyomások absztrakt megjelenítése). Végül vitassák meg egymással az eredményeket. Milyen zajokat, szagokat, felületeket, ízeket, színeket és formákat fedeztek fel? Melyik volt kellemes és melyik kellemetlen? 

Megjegyzés: A feladatot követően a gyerekek csapatokban elkészíthetik a tér szag-, zaj-, szín-, forma- és felülettérképét. Hol vannak a legkedveltebb helyek? Mennyire egyeznek vagy különböznek ezek a különböző érzékszervek tekintetében? A kellemes és kellemetlen tapasztalatokat különböző színekkel jelöljük a térképen. Készíthetünk egy közös térképet is a tér alaprajzával, amelyre a különböző érzékszervi tapasztalásokat más-más színnel jelöljük, illetve készíthetünk öt különböző térképet az egyes érzékszervi tapasztalásoknak. 

Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 30 perc
Anyagszükséglet: kendő, füldugó, orrcsipesz, kesztyű, a gyerekek számával megegyező érzékszerv-kártya, színes ceruza

2017. febr. 18.

A tanulás múzeuma, ahol csendben lenni tilos

A tanulás múzeuma módszert a Hozd ki te is - benned van! képzésen volt lehetőségünk kipróbálni, és egyből az egyik kedvencünkké vált. A múzeum gyakorlatilag egy állomásokkal berendezett tér, amelyek mindegyike a tanulás témaköréhez tartozó gondolatindító kérdést vagy feladatot rejt.


A feladat az volt, hogy adott idő alatt látogassunk meg pár állomást, és fedezzük fel a kiállítás tartalmát. Az állomások a következő témaköröket és tevékenységeket tartogatták a számunkra:
  • érzelem és a tanulás - flip chartra lehetett felírni vagy rajzolni a témával kapcsolatos beszélgetés kulcsfontosságú részeit,
  • játékosság és a tanulás - mindenféle építő- és logikai játékot lehetett kipróbálni és közben beszélgetni,
  • élmény alapú tanulás - egy témához kapcsolódó TED videót nézhettünk meg egyedül vagy közösen,
  • tanulás terei - egy előre összeállított slideshown különböző tanulási szituációkat, pl. osztálytermi, szabadtéri stb. lehetett megnézni,
  • és a life long learninget népszerűsítő videót lehetett megnézni.

Nem voltak szabályok, egyedül az időkeret jelentett valamiféle korlátozó tényezőt. Összességében remek élmény volt ez a tanulási helyzet: jó volt a helyszíneket a magunk tempójában bejárni és a többiekkel az adott témakörről beszélgetni. Pozitívum volt, hogy a résztvevők választhatták meg, mibe mélyednek bele, mire mennyi időt szánnak, és hogy melyik tevékenységtípus tetszik nekik jobban (videózás, vetítés, játék vagy beszélgetést). Tapasztalataink alapján a kiállítás célja az volt, hogy a látogatók megosszák és megvitassák saját tudásukat, így a tanulási folyamatban résztvevők aktivitása és hozzájárulása befolyásolja a tanulás eredményességét. Ilyen helyzetben azonban nem várható el, hogy minden témában konkrét tudást szerezzen a “múzeumlátogató”, mert a tanulást az egyén tapasztalatai és a vele éppen összesodródók tudása is befolyásolja. Jó módszernek tartjuk a tanulás múzeumát abban az esetben, amikor a cél az, hogy a “múzeumlátogatók” gyors összképet kapjanak egy adott témáról, majd a cél az, hogy maguk válasszák ki, melyik témába szeretnének jobban elmerülni. 


A módszert annyira megszerettük, hogy kipróbáltuk a Törökbálint köztér fejlesztési koncepciójának bemutatásához kapcsolódó gyermek foglalkozásunkon. A rendezvényhez kapcsolódó kiállítás anyagát alakítottuk interaktívvá és bejárhatóvá. A kiállítás egy-egy tablója képviselte az állomásokat és mindegyikükhöz tartozott egy, az épített környezethez és város fejlesztéshez tartozó kérdés.
  • Törökbálint köztér fejlesztési koncepciója - Miért van szükség közösségi helyre Törökbálinton?
  • Új közpark a Géza-fejedelem út mentén - Hogyan vennél részt egy új közpark tervezésében?
  • Új főtér a Munkácsy Mihály utca kiszélesedő részén - Mire kell figyelni a tervezés során az új főtérnél?
  • Rendezvény tér az új városközpontban - Te mire használnád az új rendezvényteret, és vajon mások?
A gyerekek 15 percet kaptak, hogy bejárják a kis kiállítást, elolvassák a tablókat, megnézzék a videókat és a slideshowt, és beszélgessenek a kérdésekről. A nyüzsgést jó jelnek vettük, itt a beszélgetés tanúsította, hogy felkeltettük a gyerekek érdeklődését és aktívan sajátítják el a tudást. Válaszaikat post-it formájában a tablók alá ragasztották. 15 perc elteltével egy közös záró körben átbeszéltük a legfontosabb élményeket, benyomásokat.


A tanulás múzeuma bemelegítő feladatként szolgált az amúgy 2 órásra tervezett workshopon, amelyen a gyerekek Törökbálint tervezés alatt és előtt álló tereivel ismerkedtek meg és mondták el véleményüket, adtak fejlesztési javaslatot. A workshopon az Urbanity új beltéri verziója is debütált, erről egy másik bejegyzésben számolunk be.


Reméljük, ti is sikerrel használjátok majd a módszert saját munkátok során, és sikerül majd saját képetekre formálni. Mi legközelebb megpróbáljuk változatosabbá tenni az állomásokon végezhető tevékenységeket, hogy ezzel is fokozzuk a tanulás élményét.

2017. jan. 28.

Önirányított karácsonyi klubozás

A klub napon az éves önkéntesség eredményeit és egyre gazdagodó tudásunkat is ünnepeltük. Nincs is annál jobb, mint közösen készülni a karácsonyra és közben együtt fejlődni. Íme az önirányított tanulás egy új példája.



Az önirányított tanulás lényege, hogy magunk határozzuk meg, mit szeretnénk tanulni és hogyan. A Tempus alapítvány Hozd ki te is - benned van! képzésének inspiráló hatására egy kis tanulásmódszertant csempésztünk a karácsonyi készülődésbe. A klubon színes karácsonyfa díszeket készítettünk. Kitűzött célunk az volt, hogy helyesen hajtogassuk meg a metszett drágakövekre emlékeztető térbeli formákat. Ennek érdekében több megoldási lehetőség közül választhattunk:
  1. Kis csoportban együtt dolgozunk;
  2. Videóról nézzük meg, hogyan kell a díszt hajtogatni;
  3. Követjük a hajtogatási útmutatót.

Mivel karácsony volt és klubnap, ezért alapvetően mindenki a közösségi élményért érkezett a Fugába. Így végül mindenki a csoportos foglalkozást választotta. Hajtogatás közben azonban nemcsak forralt borozásra volt időnk, hanem arra is, hogy átbeszéljük, ki mit gondol az önirányított tanulás során felkínált különböző megoldási lehetőségekről.
  • Csoportban dolgozni azért is jó, mert mindig akad valaki, aki tud segíteni, ha elakadunk, és mi is tudunk segíteni a másiknak. Kérdezhetünk, beszélgethetünk közben. Viszont nem mindig van kedvünk csoportban dolgozni, mert sokszor előfordul, hogy nehéz követni azt, aki bemutatja a feladatot, vagy akadnak olyanok a csoportból, akik más tempóban haladnak, lemaradnak, így az idő többsége azzal telik, hogy valakire várunk. 
  • Videót nézni azért jó, mert bármikor leállíthatom, a saját tempómban haladhatok és gyakran a saját szemszögemből látom a dolgokat, mert úgy rögzíti a kamera. A zene jó hangulatot teremt, sokszor a készítők tanácsot is adnak felvétel közben. Vissza lehet térni bizonyos részekhez, gyorsítani-lassítani tudom a felvételt. Viszont ha más kezdi el kezelni a lejátszás gombot, egyből elveszik a magabiztosság érzése.
  • Használati útmutatót olvasni magányos tevékenység. Egy jó útmutatót is többször át kell futni. Az a jó, ha részletes ábra van, akkor könnyen lehet követni. Csak szöveges instrukcióknál sokkal tovább tart a folyamatot megérteni, mert először el akarjuk képzelni a folyamatot, elkezdjük tesztelni a hajtogatás módját. Útmutató használatakor a szórakozás is munkának tűnik. Nehezebben lehet a szövegben visszakeresni, ha elvesztettük a fonalat. Viszont biztonságosan a kezünkben van, nem idegesítő a hangja. Tárgyilagosan írja le a folyamatot.

Az önirányított tanulás (self directed learning) módszere kapcsán arra jutottunk, hogy alapvetően jó érzés volt, hogy van választási lehetőségünk, milyen módon érjük el a számunkra kitűzött célt (jelen esetben karácsonyfadísz hajtogatás). Az is pozitívuma az ilyen tanulási helyzetnek, hogy az ember a saját személyiségéből, hangulatától és képességeitől függően szabadon határozhatja meg, mi számára az éppen megfelelő módszer.

Ha te éppen olyan hangulatban vagy, hogy kipróbálnád a módszert, vagy csak egyszerűen kicsit hajtogatnál, akkor a drágakő formájú díszek template-jeit letöltheted itt

2016. dec. 3.

Köztér - Az iskolába vezető út

Te hogy jutsz el a suliba? A vegyesboltnál balra, a hulló vakolatú épület árkádjai után a zebrán keresztül... Mostani módszertani feladatunk rávilágít arra, hogyan tájékozódunk, milyen részletek fontosak és melyek kevésbé, ha el akarunk jutni valahová.


Láthatatlan kalandok


Téma: az iskolába vezető út megfigyelése és bemutatása
A témával kapcsolatos tartalmak: ismert útvonalak tájékozódási pontjainak meghatározása

Kompetenciák:
  • ismert útvonalak felidézése és lerajzolása emlékezetből
  • tájékozódási pontok meghatározása
  • építészeti jellegzetességek felidézése
  • útvonalak képi és verbális leírása
Módszerek: rajz, előadás

Feladat: A gyerekek idézzék fel emlékezetből az otthonuktól a foglalkozás helyszínéig vezető útvonalat és rajzolják le vázlatosan. Jelöljék be a rajzon a fontosabb kereszteződéseket, tájékozódási pontokat, érdekes épületeket, utcabútorokat, növényeket, állatokat, és a számukra fontos helyszíneket és részleteket.
Ezután gyalogosan járják végig az útvonalat és hasonlítsák össze az előzetesen, emlékezetből készített rajzokkal. Figyeljék meg a helyszínen, hogy pontosan rajzolták-e le az útvonalat, milyen jellegzetes részletek hiányoznak a rajzról, milyen részletek alapján tájékozódnak.
Ezután mutassák be a rajzokat a társaiknak és meséljék el, hogy miért érdekes az útvonal, hol lehet játszani, melyek a legszebb épületek és helyszínek. A gyerekek akár egy-egy rövid idegenvezetést is tarthatnak a csoportnak a saját útvonalaikon.

Életkor: 10 éves kortól
Időtartam: 3 x 45 perc
Anyagszükséglet: papír, ceruza

2016. nov. 5.

Köztér - Közösségi terek

A közösségi kertek egyre népszerűbbek. Hogyan tehetjük vonzóbbá a gyerekek számára közösségi kerteket, mire jó a közösségi tér és mire használjuk őket? A következő módszertani feladatunk erről szól.


Veteményes


Téma: közösségi terek és kertek kialakítása
A témával kapcsolatos tartalmak: a közösségi terek típusai és jellemzői, a közösségi kertek fogalma

Kompetenciák:
  • a terek közösségteremtő erejének felismerése
  • közösségi tér kialakítása
  • környezettudatos szemlélet
  • önellátás és tudatos fogyasztás
Módszerek: ötletgyűjtés, helyszínek bejárása, térátalakítás, bemutató

Feladat: A gyerekek a foglalkozás kezdetén gyűjtsenek példákat a közösségi terekre. A foglalkozásvezető segítse irányított kérdésekkel a fogalom tisztázását. Hol folytatnak közösségi tevékenységet? Hol tudnak a barátaikkal találkozni? Hol játszanak velük? Az elhangzott ötleteket csoportosítsuk külső (parkok, játszóterek, padok, közösségi kertek) és belső terek (pl. az iskola aulája, művelődési ház, cserkészház, stb.) szerint.
Ezután keressünk fel közeli közösségi tereket (amennyiben lehetséges, közösségi kerteket is) és figyeljük meg, hogy mi jellemzi ezeket, milyen tevékenységeket folytatnak itt az emberek. A gyerekek vitassák meg egymással, hogy ők milyen közösségi tereket használnak, és hogyan értékelik ezeket. Mit nyújtanak nekik ezek a terek a hétköznapokban? Milyen lenne az élet a közösségi terek nélkül?


A következő foglalkozáson a csoport alakítson ki egy saját közösségi teret, egy veteményes kertet az iskola vagy a foglalkozást lebonyolító szervezet területén, vagy egy ezekhez közel eső közterületen. Ez utóbbi esetben az engedélyeket előzetesen biztosítani kell. A vetőmagot ültessék a gyerekek előre megvásárolt, vagy saját készítésű növényládákba. A vetőmagokat, palántákat osszuk fel a gyerekek között. Mindenki készüljön fel egy-egy zöldség, gyümölcs vagy fűszernövény tulajdonságaiból. Milyen gyakran kell öntözni? Mikor hoz termést? Milyen ételeket lehet belőle készíteni? A növényládákba helyezzenek saját készítésű címkéket a növények nevével és rajzával. Végül locsolják meg az elültetett növényeket és takarítsák fel a helyszínt. Ezután mutassák be a szülőknek a közösségi kertet.


Megjegyzés: A közösségi kertek célja egyfelől a közös termesztés, az önellátásra és tudatos fogyasztásra való ösztönzés, másfelől legalább ennyire fontos cél a közösség fejlesztése. Ezért a veteményes kialakítása és művelése hosszú távon nyújt alapot a foglalkozásokhoz. A gyerekek találkozzanak rendszeresen és gondozzák együtt a növényeket. Emellett a kert egyéb foglalkozásoknak, játékoknak is nyújtson helyszínt. A növények fejlődéséről, a kerti munkáról a gyerekek vezessenek közös naplót. A termények learatása óriási sikerélményt jelent, ebből az alkalomból szervezzünk kisebb ünnepséget és közös főzést a csoporttal.

Életkor: 12 éves kortól
Időtartam: 4 x 180 perc + a kert gondozása hosszú távon
Anyagszükséglet: növényládák, föld, vetőmag, gumikesztyű, talajlazító, címke, színes ceruza, papír, locsolókanna