2016. szept. 3.

Köztér - Átmeneti terek

Milyen sláger lenne a buszmegálló, ha zene lenne? A következő módszertani feladatunkban az átmeneti terek hangulatát próbájuk megfogni a zene segítségével. 


Térzene


Téma: átmeneti terek vizsgálata, téri és zenei minőségek és hangulatok összehasonlítása 
A témával kapcsolatos tartalmak: térbeli és zenei tulajdonságok, valamint ezek összefüggéseinek ismerete

Kompetenciák:  
  • téri és zenei minőségek közötti hasonlóságok felismerése
  • a terek atmoszférájának és hatásának érzékelése
  • hangulatok zenei kifejezése 

Módszer: irányított beszélgetés, ötletgyűjtés, zenei és térhez kapcsolódó analógiák gyűjtése

Feladat: A foglalkozásvezető irányított beszélgetés során vezesse rá a gyerekeket az átmeneti terek meghatározására. A beszélgetés során fogalmazzák meg közösen, hogy mi a különbség a közterek, a magánterek és az átmeneti terek között. Ezután a gyerekek hozzanak példákat az átmeneti terekre (pl. várótermek, megállók, aluljárók, bevásárlóközpontok, stb.), majd gyűjtsenek konkrét átmeneti helyeket a lakókörnyezetükből. Ezután mindenki válasszon magának egyet a felsorolt példák közül, menjen el a helyszínre, és vizsgálja meg annak hangulatát.
A foglalkozásvezető adjon támpontokat a hangulati elemek vizsgálatához. Egy-egy hangulatkártyára írja fel a következőket: színes vagy egyhangú, unalmas vagy izgalmas, mozgalmas vagy statikus, változatos vagy monoton, különleges vagy hétköznapi, stb. 
A helyszín feltérképezését és hangulatának leírását követően a gyerekek válasszanak ki egy-egy zeneszámot, ami szerintük a választott tér hangulatát a legjobban tükrözi. A következő foglalkozáson mutassák be a helyszíneket és a velük összehasonlított zeneszámot, majd indokolják meg a választásukat. 

Életkor: 12 éves kortól 
Időtartam: 2 x 45 perc
Anyagszükséglet: CD-, és MP3 lejátszó, hangfal, hangulatkártyák

2016. jún. 17.

Gyereknapi ajándék a brassói gyerekeknek: megjelent a Tiéd a város könyvsorozat legújabb kötete


Június 1-én, gyereknapon mutattuk be a Tiéd a város könyvsorozatunk legújabb kötetét, a Brassó gyerekeknek című városismereti kiadványt a brassói Áprily Lajos Főgimnáziumban. Négy évig dolgoztunk illusztrátorokkal, lektorokkal, helyi partnereinkkel mire kézbe vehettük, így nekünk szerzőknek is igazi ünnep volt a bemutató napja. Bár az anyagi feltételek megteremtése különösen nehéznek bizonyult, mindvégig élvezhettük a brassói magyar közösség támogatását, partnerünk, a Brassói Lapok munkatársai, a szakmai lektorok, pedagógusok és számos szakember révén, akik tudásukkal, tanácsaikkal és segédanyagokkal járultak hozzá ahhoz, hogy a Brassó gyerekeknek magyar kiadása megjelenhessen. Ők is mind együtt ünnepeltek velünk a könyvbemutató alkalmából.



Gyermeknapon minden brassói magyar 2., 3. és 4. osztályos tanuló, valamint tanítóik és iskoláik könyvtárai ajándékba kapták a kiadványt. Az Áprily Lajos Főgimnáziumban megtartott nyilvános könyvbemutató mellett, a 2-es és 15-ös Általános Iskolában is tartottunk egy-egy interaktív bemutatót a megajándékozott osztályoknak. A gyerekek és pedagógusok örömmel és érdeklődéssel fogadták a kiadványt. Az egyre csökkenő létszámú osztályokban – volt olyan évfolyam, ahol már csak 10 magyar gyerek volt – éreztük igazán azt, hogy milyen fontos ez a városvezető könyv a brassói magyar anyanyelvű gyerekeknek. Brassó esetében kiemelt szerepet kapott a három nemzetiség – magyar, német és román – együttélése. A magyar nyelvű kötetben a magyar közösség kulturális öröksége kapott nagyobb szerepet, de már dolgozunk a román és német nyelvű kiadáson is. 



 
A Brassó gyerekeknek, a Tiéd a város sorozat többi kötetéhez hasonlóan, játékos eszközök segítségével mutatja be 8-10 éves gyerekeknek, hogyan alakult ki a mai városkép, hogyan működik a város, és arra is rávezeti őket, hogyan befolyásolhatják városuk jelenét és jövőjét. A városismereti kiadvány célja, hogy a gyerekek tanítójukkal, szüleikkel, testvéreikkel útnak indulva megismerjék városuk épített és természeti értékeit, és, hogy átérezzék saját felelősségüket környezetük alakításában.

A változatos feladatokat nagyrészét csak úgy tudják megoldani a gyerekek, ha felkeresik a könyvben szereplő helyszíneket. A városi barangolásban és a feladatok megoldásában két vezető figura – Konrád, a kőműves mester és Matyi, a kékszárnyú madár – segíti a gyerekeket.

 
Itt található részletes összefoglaló a könyvbemutatóról, valamint interjú a szerzőkkel (46:28-nál kezdődik):




A könyv adatai:

Szerzők: Kopacz Zsuzsa, Sebestyén Ágnes, Simó Noémi
Illusztrátorok: Kozma Bernadett, Orsós Erzsébet, Tomos Tünde
Térkép: Fazakas Noémi
Lektorok: Ambrus Attila, Hochbauer Gyula és Ziegler Ágnes
Támogatók: Communitas Alapítvány, Nemzeti Kulturális Alap
Kiadó: Brassói Lapok és kultúrAktív Egyesület

2016. ápr. 30.

Köztér - Utca, tér, park

Az odafigyelés fontos része a proaktív magatartásnak. Ebben a feladatban a gyerekek gyakorlatot szerezhetnek környezetük értékelő elemzésében és részletes megfigyelésében. A vizsgálódás során megfigyelik, hogy megfelelőképpen működik-e az adott közterület, majd javaslatokat tesznek azok használhatóbbá és élhetőbbé tételére. 


Lesben


Téma: a köztérhasználati szokások megfigyelése és elemzése 
A témával kapcsolatos tartalmak: köztérhasználat szabályai, közterek minőségét meghatározó tényezők ismerete

Kompetenciák:  
  • megfigyelőképesség 
  • köztérhasználat különböző formáinak ismerete, elemzése és alkalmazása
  • a köztérhasználattal kapcsolatos problémák felismerése és megoldási javaslatok kidolgozása 

Módszerek: megfigyelés, rajz, drámajáték, építés

Feladat: A gyerekek három csoportra osztva vizsgáljanak meg egy utcát, egy teret és egy parkot a köztér használatának szempontjából. Minden csoport töltsön fél órát a kiválasztott helyszínen és készítsen leltárt az ott található elemekről (padok, kukák, ösvények, asztalok, szobrok, kirakatok, stb.). Jegyezzenek fel 5-6 dolgot, amit az adott helyszínen találnak. Ezután figyeljék meg, hogyan használják ezeket az emberek.


Segítségképpen a foglalkozásvezető osszon szét feladatlapokat a csapatok között az alábbi kérdésekkel: Milyen köztéri elemeket találtatok? Mi ezeknek a rendeltetése? Mit használnak, mit nem használnak az emberek? Mit használnak rendeltetésszerűen? Mit használnak a rendeltetésével ellentétesen? Mennyi időt töltenek az emberek az adott helyszínen? Láthatóan szívesen időznek ott, vagy inkább csak áthaladásra használják? Mi az, ami rögtön feltűnt nektek a teret használó emberekkel kapcsolatban? Kapcsolatba lépnek az emberek egymással? Ha igen, hogyan? A különböző korosztályok egyformán, vagy különbözőképpen használják az adott teret? A téren található dolgok közül mi segíti, és mi akadályozza a kapcsolatteremtést? Hogyan értékelitek összességében a helyszínt a térhasználat szempontjából? 
Miután a csapatok megvizsgálták a helyszíneket a különböző szempontok szerint, dolgozzanak ki stratégiát arra, hogyan tudnák azt élhetőbbé, használhatóbbá varázsolni. Milyen problémákat fedeztek fel a megfigyelés alatt és mivel lehetne ezeken változtatni? A beavatkozás lehet egy új utcabútor elhelyezése, valamilyen tevékenységforma bevezetése, vagy már meglévő elemek átalakítása. Az ötletet rajzolják le, modellezzék meg, vagy egy rövid performansz keretében adják elő a helyszínen a társaiknak.

Forrás: doctordisruption.com


Életkor: 12 éves kortól
Időtartam: 90 perc
Anyagszükséglet: feladatlapok a megadott kérdésekkel, papír, színes ceruza, dobozok, ragasztószalagok az építkezéshez

2016. ápr. 9.

Köztér - Köztér és magántér

Idén az 'Épített környezeti nevelés' című könyvünk köztér tematikájú módszertani feladatait osztjuk meg veletek, melyek a köztérrel kapcsolatos fogalmakra és jelenségekre fognak fókuszálni. Az első ezek közül olyan kérdéseket feszeget, mint hogy mi a különbség a magán és a köztér között, vagy hogy mit szabad csinálni és mit nem a közterületen. A foglalkozás során irányított beszélgetéssel és drámajátékkal segítjük megfogalmazni, melyek az együttélés szabályai a különböző tértípusokban.

Hol vagyunk?


Téma: a közterek és a magánterek jellemzése és használata
A témával kapcsolatos tartalmak: a köztér és a magántér fogalma

Kompetenciák:
  • a közterek és a magánterek megkülönböztetése
  • a köz- és magánterekben elfogadott magatartás- és tevékenységformák ismerete
  • történetek elbeszélése drámajátékkal

Módszerek: irányított beszélgetés, ötletgyűjtés, drámajáték

Feladat: A foglalkozásvezető kezdeményezzen irányított beszélgetést a gyerekekkel. Mi a különbség a közterek és a magánterek között? A gyerekek soroljanak fel különböző tértípusokat, és rendeljék ezeket közösen hozzá az egyik vagy a másik kategóriához (pl. játszótér, utca, park, tér, illetve lakóház). Az összegyűjtött helyszíneket jegyezzék fel egy-egy kis kártyára.
Ezután vitassák meg, hogy mi a különbség a köztér és a magántér között. Milyen tevékenységeket végzünk a különböző helyeken? Mit szabad és mit nem szabad csinálni a köztereken? Egy nagyméretű papírra jegyezzék fel a tér-kategóriákat és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységi formákat.


A gyerekek 3-4 fős kis csoportokban húzzanak egy-egy kis kártyát. A nagyméretű papírra feljegyzett tevékenységformák alapján találjanak ki egy rövid történetet, ami a kártyán lévő helyszínhez kötődik. A csoportok külön-külön adják elő a történetet, a többiek pedig találják ki, hogy melyik helyszínen játszódik. Ezután beszéljék meg közösen, hogy a bemutatott történetek cselekménye valóban végbe mehet-e az adott helyszínen, a szereplők az elfogadott magatartásformáknak megfelelően viselkedtek-e.

Életkor: 8 éves kortól
Időtartam: 60 perc
Anyagszükséglet: kártyák, papír, ceruza

2016. márc. 19.

Alakítsd a városod!

A diákok idejük egy jelentős részét városi terekben töltik. Használják, és a hétköznapi tevékenységeikkel alakítják is azokat, a városi terekhez kapcsolódó ismeretek, kompetenciák mégsem kapnak helyet az iskolai oktatásban. A fiatalok a hétköznapi környezetüket ezért legtöbbször adottságként fogják fel, kevéssé reflektálnak rá, a közterek alakításában pedig nem érzik magukat kompetensnek. Ezen kívánt változtatni az „Alakítsd a városod!” projekt. 


Pécsett, egy városszéli általános iskolában izgatottan rajzolnak és magyaráznak a gyerekek.  A hírhedt Hősök tere környékén nincs focipálya, nincs olyan szabad terület, ahol délutánonként játszhatnának - panaszolják. A legtöbb időt a György-akna bejáratánál található „kutyapályán” töltik, ahol hetente kétszer kutyaidomítás folyik, egyébként pedig üresen áll. A pálya borzalmas állapotban van, a problémákat egymás szavába vágva sorolják a gyerekek. A füves terület nincs elkerítve, csupán egy rendőrségi szalagkerítés jelzi a határait. A pálya szélén egy nagy lyuk tátong, amit a helyiek szemétlerakónak használnak. Csakúgy, mint a pálya másik szélén található romos épületet, amihez sárból döngölt lépcső vezet. Most azonban lelkesen gondolkodnak azon, hogyan lehetne ezt a helyet kellemesebbé és biztonságosabbá tenni. A tervük főként praktikus fejlesztéseket tartalmaz. Először betömnék a lyukat és virágokat ültetnének rá, majd rendbe hoznák a lépcsőt, felújítanák a romos épületet, és„igazi” kerítéssel vennék körbe a pályát. Még focikaput is készítenének.


A pécsi Pollack Mihály Szakközépiskola diákjai is lázasan terveznek: az alagút tetején alakítanának ki egy romantikus találkozóhelyet. Innen a legszebb kilátás, főleg naplementekor, amikor a székesegyház tornyai elmerülnek a vöröses fényben. Az alagút a várfal és a Kálvária domb között helyezkedik el, kelet felől széles lépcső vezet a kálváriához, innen lehet feljutni az alagút bokrokkal benőtt tetejére. Régóta titkos találkozóhelye ez a fiataloknak, itt általában zavartalanul romantikázhatnak. Mi lenne, ha kiépítenénk itt egy „igazi” találkozóhelyet? – tették fel a kérdést a középiskolások. Most olyan körülményes feljutni, veszélyes, hogy nincs korlát, nincs is hová leülni, rendezetlen a növényzet, a burjánzó fügefa pedig a kilátást is eltakarja. Egypáran közbevágtak: ha kiépítik az alagút tetejét, akkor mindenki oda jár majd, és vége a zavartalan romantikázásnak. Vajon meg lehet úgy oldani a felújítást, hogy barátságosabb hellyé váljon, de ne veszítse el az informális jellegét? A vita közben lelkesen tervezték a diákok, hogyan lehetne kisebb beavatkozásokkal kellemesebbé tenni ezt a helyszínt. Az alagút hátsó, keleti oldalán döngölt lépcsőt alakítanának ki, megnyesnék a bokrokat és a fákat, padokat helyeznének el és korlátot helyeznének ki a terület szélére, hogy biztonságos legyen.


Hasonlóan izgatott tervezés folyt 6 pécsi iskolában, összesen 180 diák gondolkodott azon, hogy miként tudnánk önerőből jobb hellyé tenni a városukat. Az inspirációt a ParticiPécs játék adta. A ParticiPécs társasjátékkal játszva a diákok különböző cselekvési mintákat ismerhettek meg, és a játék biztonságos keretein belül kipróbálhatták, hogyan alakíthatják át kis léptékű beavatkozásokkal a várost. Ezután ők maguk terveztek köztéri beavatkozást egy általuk választott helyszínre.


A diákok a társasjátékban kipróbálhatták, hogyan lehet aktívan formálni a városi környezet, hogy aztán a játékon túlmutató, a valós városi terekhez kapcsolódó ötleteket fogalmazzanak meg. A diákok ötleteit a Pécsi Civilek Házában rendezett kiállításon láthatta a közönség. A szakmai zsűri, Csaba Ders, főépítész, Horváth András, Dél-Dunántúli Építész Kamara elnöke és Gyergyák János, a PTE PMMIK, Urbanisztika Tanszék adjunktusa, összesen hét ötletet választott ki, aminek a megvalósításában támogatják a fiatalokat. A játékról és a foglalkozásokról részletesebben az Építészfórumon olvashattok.


Foglalkozásvezetők: Tóth Eszter, Tóthné Pfaff Éva
Önkéntes játékvezetők: Borbás Renáta, Borbás Réka, Divéki Lili, Gál Bence, Gyergyák János, Mózes Anett, Plutzer Anikó
Látványtervek: Borbás Renáta, Borbás Réka,
Installáció: Zilahi Péter
Szöveg: Tóth Eszter
ParticiPécs játékfejlesztők: Garamvölgyi Róbert, Gyergyák János, Herner Ákos, Ignácz Dávid, Katona Réka, Nagy Csilla, Németh Réka, Orcsik Dávid, Plutzer Anikó, Schillinger Laura, Tóth Eszter
ParticiPécs grafika: Sirály Dóri
Fotó: Hegyi Júlia Lili

Az Alakítsd a városod! program Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg, „Városi civil pályázat 2015” keretében.

2016. febr. 28.

Februári Klub - Térelmélet az iskolában Mészáros Zsuzskával

Zsuzska építész tervezőművész és vizuális nevelés és környezetkultúra tanár. Az építész főállás mellett a tanítás kezdetben csak hobbi volt, mára azonban hivatássá vált a számára.

“A tanítás azért jó, mert egyelőre a rendszer és a személyesen befektetett energia viszonya kedvezőbb, mint az építészetben: ha a felkészülést és a tantermi munkát jól csinálom, akkor a gyerekek egészen biztosan fejlődnek, és erről rögtön visszajelzést is kapok”. Ez a közvetlen kapcsolat inspirálja és hajtja Zsuzskát, hogy tanárként megismertesse a gyerekekkel a tér, az építészet és a design alapjait.
Tensegrity testek
A hagyományos iskolarendszerben megszokott 45 perces órák és a teljesítménycentrikus követelményrendszer valódi kihívás.
“Sokszor feledésbe merül, hogy nem a látványos végeredmény a fontos, hanem a kreatív folyamat, melyben a hibázás és az újrakezdés megengedett, és ahol az a fontos, hogy a gyerekek felfedezzék az alkotás örömét.” 

Szubjektív térélmények
De azért erre is van megoldás: a többszöri 45 percekre bontott feladatok, esetlegesen az óracsere. Így rajzórák keretében is lehet gyakoroltatni a nézőpontváltást, a térbeli kapcsolatok felfedezését és a tervezést. A bevált gyakorlatok között szerepel szubjektív térélmények személyes iskolatérképpé alakítása (4x45 perc); a térlátás fejlesztése tensegrity szerkezetekkel; tartószerkezet és burkolat logikájának megtapasztalása tetőszerkezet építése közben; rácsos tartók felfedezése, tervezése és építése; vagy a tanárok számára is izgalmas lézertorna.

Tetőszerkezet építés
A lézertornán a gyerekeknek tükrök segítségével kell egy lézersugarat egy kihelyezett almára irányítaniuk. Az egyszerűtől a bonyolultig három különböző nehézségű pályán haladnak a csapatok. Először alacsony tereptárgyak között haladnak, felülről megfigyelik az alaprajz és szögek kapcsolatait. Majd a szemmagasságig érő zsámoly-rendszerben és végül a függönylabirintusban megtapasztalják, hogy az alaprajz eltűnésével egyre komolyabb tervezésre, a nézőpont képzeletbeli áthelyezésére, s nem utolsósorban szorosabb együttműködésre és intenzívebb kommunikációra van szükségük, hogy eltalálják az almát.

Lézertorna
Kevés szó esik róla, de a gyerekek fejében a tantárgyi struktúra által felszeletelt világkép meglepően korán kialakul. A rajzóra a rajzról szóljon ceruzával, papírral, festékkel, az olló technika órára való, pláne ne kérdezzen a tanár irodalmi, történelmi, matematikai stb. dolgokat, az informatikai ismeretek bevetése pedig aztán tényleg fura.  A kívánatos interdiszciplináris megközelítés nagyobb teret kaphat a 45 perces tantárgyi környezeten kívül a napköziben vagy szakkörön, ott nem csak több idő jut a térbeliség tanulmányozására, de a gyerekek jobban el tudnak mélyülni a tevékenységekben és szabadabban használják a különböző tudástartalmakat és eszközöket. 

Rácsos tartók felfedezése és építése
Zsuzska ezért beindította saját design szakkörért, ahol a 16 éves gyerekeket először különböző pályázatokra készítette fel. Mára a design szakkör is átalakult. Most TérKommandó néven fut, és a csapat fő célja a kiüresedett iskolai terek közösségi célú fejlesztése.

A design szakkörösök egyik pályázati anyaga
Rendkívül izgalmas és összetett kihívás a közös téralkotás! A gyerekek közösen kutatják fel azokat a helyeket, melyeket megújítanának. A gyerekek közösen mérik fel, tervezik meg és alakítják ki a közösségi tereket. A közös akciókba pedig a kiválasztott tér szomszédságában élő osztályokat is bevonják. Így lesz a rideg folyosóból otthonos és izgalmas kuckó vagy találkozó tér. A fundraising is izgalmas kérdés. Az alacsony költségvetésű projektekhez a gyerekek animációs kisfilmet és marketing stratégiát is gyártanak, hogy megteremtsék az alapvető anyagi feltételeket..

Akcióban a TérKommandó
Zsuzska a tudását nem csak magának tartogatja. Kipróbált módszereit folyamatosan megosztja a deisgnped.com oldalon, hogy olyan eszköztár jöhessen létre, mely a 45 perces órák keretében is hatékonyan közvetíti a térrel kapcsolatos elméleteket és fejleszti a gyerekek térbeli képességeit.

Köszönjük Zsuzskának a tanulságos bemutatót és a csodaszép képeket, és sok sikert kívánunk neki az előtte álló feladatokhoz!


2016. febr. 6.

Urbanity a Design Meetupon

Miről szólnak élőtársasaink? Miért alkalmas a játék városi tartalmak közvetítésére? Hogyan adhatunk át ismeretek a városról és fejleszthetünk kompetenciát a játék során? Városi témájú oktatójátékainkról beszéltünk a preziben megrendezett Design Meetupon.


A Design Meetupot decemberben a Húsznegyven Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület és a Prezi szervezte. Az épített környezeti nevelés témájára felfűzött estén bemutatkozott a budaörsi Húsznegyven, a kreatív iskolai foglalkozásokat tartó  Mészáros Zsuzska, az osztályközösség és alkotási folyamat kapcsolatával foglalkozó Vizkult, a közösségi terek részvételi megújításával foglalkozó Tér_Köz, és a Pre Architectura programot és külföldi példákat bemutató Cseh Andris. A konferenciát mi élőtársasainkkal gazdagítottuk: bemutattuk az együttműködő ParticiPécset, az érvelő Urbanityt és felvillantottuk a készülőben lévő akció alapú Playhellocityt. Az estét pedig egy kör Urbanityvel zártuk.

        

Játékaink rólunk és a városról szólnak. Olyan oktató játékokat fejlesztünk, melyeket pedagógiai eszközként, egyfajta "szemüvegként" használhatunk a város és a várossal való kapcsolatunk megismeréséhez. A játékok során a játékosok tanulhatnak / gondolkodhatnak / beszélgethetnek az őket körülvevő városi térről és saját térhasználati szokásaikról.

        

A játék többféleképpen közvetíthet városi tartalmat. Egyrészt a játék maga egy reprezentációs rendszer, melyben lehetőség van a város tereinek, funkcióinak különböző részletességű megjelenítésére. A játék lehet egy sakk-szerűen lecsupaszított, vagy egy a várost részletesen leíró modell. Másrészt a játék szabályrendszerén keresztül bemutathatjuk a városban történő interakciókat és szimulálhatjuk tetteink és viselkedésünk következményeit.

        

A játék jó eszköz és formátum a nevelésben, mert a játékosok különböző szerepeket próbálhatnak ki, és így új oldalról ismerhetik meg magukat és játékostársaikat. A játék élménye kimozdít a hétköznapokból és segíti a belső bevonódást. A játékban való elmerülés hozzájárul a nyitott attitűd kialakulásához, mely segíti az épített környezettel kapcsolatos tartalmak befogadását. Pl. kialakulhat a fenntartható fejlődés igénye, a saját tevékenység kritikus értékelése, a városi környezet minősége iránti igény, stb. A konkrét játéktól függően különböző ismeretek átadására és képességek gyakorlására is van lehetőség, melyet az Urbanity játék során teszteltünk is.

        

Az Urbanityben különböző városi szituációkat vetünk fel a játékosoknak. A Prezis játék során az egyik leginkább vitatott kérdés az “önszerveződő város” kategóriánkból került ki. A kérdés az volt, hogy kölcsön adnák-e a játékosok a varrógépüket egy háztartási eszközöket megosztó közösségben. Jöttek az érvek: “Aminek a nevében benne van a ‘gép’, az túl értékes, hogy a közösbe menjen.” - “Inkább a személyes kötődéstől függ, hogy odaadom-e.”- “Sokat spórolhatok, ha nem kell varrógépet vennem, hanem használhatom másét.” - “Inkább a létrát, az úgy is jobb, ha a szomszédban van, így több a hely.” Végül a társaság megegyezett: mindenkinek van olyan személyes tárgya, amit megosztana mással. A játékosok nyitottá váltak mások véleményének meghallgatására, kifejezték saját véleményüket, pro és kontra érveket sorakoztattak fel, és gyakorolták az aktív figyelést. És döntéseiken keresztül építették a játékvárost.

Szavazni itt lehet.

Az este eredményeként az Urbanity-t jelölték a Highlighs of Hungary legkreatívabb magyar projektjei közé! Szavazni 2016. február 10-ig lehet a Highlighs oldalán!
Köszönjük a Húsznegyvennek és a Prezinek a részvételi lehetőséget, és Virt Ágnesnek a képeket. Reméljük, a játékainkkal még sokaknak örömet okozhatunk.

2016. jan. 23.

Épület - Ismert épületek

Találtál már szív alakú kavicsot? Láttál már mosolygós arcra emlékeztető homlokzatot vagy valamilyen állatnak tűnő felhőt? E heti módszerünk is forma-asszociációkra épít és bemutatja a léptékváltás fogalmát. Ha érdekel, hogyan lesz egy fogasból fa, könyvből házak, a kilincsből autópálya, akkor ez a te módszered!

Forrás: Playhellocity_HU

 

Nagyító


Téma: egy ismert épület megközelítése és felfedezése új szempontok szerint
A témával kapcsolatos tartalmak: külső és belső építészeti eszközök 

Kompetenciák:  
  • megfigyelőképesség 
  • részletek iránti érzékenység 
  • forma-asszociációk kialakítása
  • épületrészletek újragondolása és kreatív átalakítása
  • méretarányok érzékelése 
  • az épületek és az emberi test arányai közötti összefüggés felismerése

Módszerek: a helyszín bejárása, fényképezés, kollázs


Feladat: Válasszunk ki a foglalkozáshoz egy olyan épületet, amit a gyerekek már ismernek, és kívül-belül bejárható. A gyerekek járják körbe és alaposan figyeljék meg a kiválasztott épületet. A cél az, hogy minél részletesebb képet kapjanak az épületről, és hogy az egyes részleteket minél pontosabban megfigyeljék. Minden gyerek készítsen közeli felvételeket, makro fotókat az épület egy-egy kiválasztott részletéről. Mindenki válasszon ki egy fotót, ezeket a következő foglalkozásra nyomtassuk ki A4-es méretben.
A második foglalkozáson az elkészült fotókat dolgozzák át a gyerekek. A feladat az, hogy az épületrészletről készült, felnagyított fényképet kollázs technikával alakítsák át városi látképpé. A felnagyított részletek a látképen más arányrendszerbe kerülnek, és egy új, óriásvilág részeivé válnak. A könyvekből házak, a fogasokból fák és felhőkarcolók, a kilincsből autópálya lehet. A gyerekek egészítsék ki a fotókat a magazinokból kivágott emberekkel, így az új méretek és funkciók érzékelhetővé válnak.
Ezután a gyerekek mutassák meg egymásnak a kollázsokat, a többieknek pedig találják ki, hogy hol készült, az épület melyik részletét ábrázolja a fotó.

Életkor: 7 éves kortól
Időtartam: 2x40 perc
Anyagszükséglet: fényképezőgép, papír, ceruza, a kollázshoz magazinok, színes papírok, ragasztó, számítógép, nyomtató

2015. dec. 12.

kultúrAktív a ‘Mind the Game’ II konferencián

A Mindspace és a Klímanagykövetség Egyesület idén második alkalommal rendezte meg a városlakók játékos motiválásáról szóló ‘Mind the Game’ II konferenciát. A külföldi és magyar előadók saját tevékenységükön keresztül mutatták be, mit tehetünk azért, hogy élhetőbb és szerethetőbb környezetben éljünk, és mi lehet ebben a játékok és a játékosítás szerepe. A kultúrAktív a városi témájú élőtársasaival színesítette a programot.

Forrás: Mindspace.

Mit mutattunk be?


Mi városi témájú élőtársasainkról tartottunk előadást. Arról beszéltünk, hogy miért tervezünk városi témájú játékokat, és ezek hogyan kapcsolódnak a városfejlesztéshez. Egyre több városi játék jelenik meg világszerte és egyre többen próbálják megérteni ezt a jelenséget és kihasználni a benne rejlő potenciált. Hogyan kapcsolódhat a játék a várossal és a városfejlesztéssel? Egyáltalán milyen játéktípusok, műfajok kapcsolódhatnak ezekkel a témákkal?  Friedrich von Borries például az alábbi dimenziókat különbözteti meg: 

Előadunk. Forrás: Mindspace.
  • (1) a digitális játékokban létrejövő virtuális és valós közösségek (pl. second life, Minecraft…)
  • (2) a városi térben játszott játékok, amik hibrid tereket hoznak létre, amelyben a tér összefonódik a városi térrel
  • (3) a komoly játékok (serious games), amiket kifejezetten azért fejlesztenek, hogy azokat valós városfejlesztési szituációkban eszközként alkalmazzák őket (például különböző társadalmi rétegek bevonására)
  • (4) az oktatójátékok, amiket pedagógiai eszközként, vagy "szemüvegként" használunk a város megismeréséhez. 

Ez utóbbihoz kapcsolódnak a mi játékaink is. Olyan játékokat fejlesztünk, amiben a játékosok tanulhatnak / gondolkodhatnak / beszélgethetnek az őket körülvevő városi térről, a saját térhasználatukról.

A torna. Forrás: Mindspace.

Az előadás során megosztottuk a tapasztalatainkat arról, hogyan járulnak hozzá játékaink (az Urbanity és a ParticiPécs) a kompetencia- és környezetkultúra fejlesztéséhez. Az együttműködésen alapuló Participécs játékunk rövid ismertetése után még arra is jutott időnk, hogy egy kicsit megtornáztassuk a közönséget. Az Urbanity egyik kérdését élőben is teszteltük, a játékosok kézfeltartással fejezték ki véleményüket. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a jelenlévők egyetértenek-e azzal, hogy kerítés vegye körbe az új vagy felújított köztereket, parkokat, játszótereket. A felvetésre heves vita alakult ki… Voltak, akik már alapítottak közösségi kertet, és amíg nem volt kerítés, a szabadon hagyott eszközök el-el tünedeztek. A kisgyerekes anyukák örültek, hogy a kutyák így nem mehetnek a játszótér közelébe, mások a nyitott köztereket preferálták. Volt olyan is, aki szerint a kerítés nem old meg semmit, ugyanis annak szimbolikus jelentésével van a gond. A nevelésre kell helyezni a hangsúlyt, így minden probléma megoldható. 

Mit adott nekünk a konferencia?


Csupa jó példát és pozitív visszaigazolást. Az egy nap a városban bloggere kiemelte a nyitott magatartást, amely segít befogadni a környezeti ingereket és új szemmel tekinteni a városi környezetünkre. Ebben mindenki egyetértett. Mi is, a kultúrAktív is  erre törekszik: olyan játékos módszerek kidolgozását szorgalmazzuk, melyek értő, értelmező, befogadó és kritikus hozzáállást kialakulását segítik elő. 

Peti a piton. Forrás: web.
Peti a piton. Forrás: web.

A Peti a piton kezdeményezés nagyon inspiráló volt számunkra. Katona Attila a közlekedési szokások játékos iskolai fejlesztéséről beszélt. A gyaloglás és biciklizés népszerűsítésére létrehozott játék alapja az iskola halljában kihelyezett nagy méretű piton. A játék célja az, hogy a gyerekek a kígyó farkától a feje felé haladva minél több fenntartható eszközt ragasszanak a kígyó testére. Minél több az osztályokban a biciklis, gyalogos, telekocsis, annál több matrica kerül fel a molinóra. A tanárok vezetik a játékot, és az osztályok pontokat kapnak. A játék mérföldköveinél a gyerekek jégkrémet kapnak, filmet néznek, elmarad a házi feladat, vagy bábszínházzal ünnepelnek. 

UrbanGo. Forrás: Mindspace.

Az UrbanGo az ismeretterjesztő városi sétákat értelmezi újra. A Tiéd a város könyvekben megjelenő fix tematikus útvonalakkal ellentétben itt ismeretlen a végállomás és a játékosok az adott helyszínen találkoznak először a teljesítendő feladattal. Kalanddal fűszerezve, a kerettörténet folyamatos felgöngyölítésével motiválja a résztvevőket arra, hogy folytassák útjukat az ismeretlenbe, miközben a játékosok megismerhetik a város nevezetességeit. 

Szemerey Samu a magyar városi játékok kialakulásáról beszélt, kiemelve az “üldöző” típusú felfedező játékok sikerének társadalmi- és történelmi gyökereit, és a poszt-szocialista országok sajátosságait. Kifejezetten érdekes adalékanyag ez a Playhellocity nemzetközi kezdeményezésünkhöz, melyben orosz és fehérorosz partnereinkkel dolgozunk együtt. Itt olyan játékos miniakciókat fogalmazunk meg, melyek mindhárom országban és három különböző léptékű városban is értelmezhetőek és kivitelezhetőek. A miutcánk.hu szomszédokat összekötő virtuális teréről is szó esett, mely megerősítés abban, hogy a Playhellocity interaktív honlapja és alakuló online közössége eredményesen járulhat hozzá környezetünk és közösségeink jobbá tételéhez.

Előadók. Forrás: Mindspace.

Köszönjük a Mindspcanek a konferencia szervezését és a lebonyolítását. A rendezvény remek alkalmat nyújtott a nemzetközi tapasztalatcserére és a különböző hátterű előadók megismerésére. 

2015. dec. 9.

Épület - A foglalkozás helyszíne

Kértek már tőled útbaigazítást? Jártál már úgy, hogy képtelen voltál elmagyarázni, merre van a keresett helyszín? Következő feladatunkban a mozgás során érzékelt terek és tájékozódási pontok felidézésén és ábrázolásán van a hangsúly. Sokszor egy térkép többet elárul, mint ezer szó! Próbáld ki te is legközelebb!


Bújócska az épületben


Téma: a foglalkozás helyszínének játékos felfedezése
A témával kapcsolatos tartalmak: belső tértípusok, közlekedési útvonalak az épületben

Kompetenciák:  

  • tájékozódás összetett építészeti terekben
  • az individuális térérzékelés megtapasztalása 
  • terek érzékelése mozgás révén
  • útvonalak felidézése és képi ábrázolása
  • tájékozódási pontok meghatározása belső terekben
  • alaprajz olvasása és készítése

Módszerek: az épület bejárása, rajz
Feladat: A gyerekek bújócskáznak az foglalkozás helyszínén. A játék induljon az épület bejáratától, onnan szaladjon mindenki a saját búvóhelyére. A játék akkor különösen izgalmas, és akkor éri el igazán a célját, ha az épület minden helyisége bejárható, azok a termek, is, amelyeket a gyerekek egyébként nem használnak.
Miután a hunyó mindenkit megtalált, a gyerekek idézzék fel emlékezetből a teremben a búvóhelyüket és rajzolják le a bejárattól megtett útvonalat.
Ezután nézzék meg egymás rejtekhelyeit és próbálják meg felismerni az útvonalakat, esetleg hasonlítsák össze azokat az épület alaprajzával.

Forrás: fao.org


Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 60 perc
Anyagszükséglet: papír, ceruza