2017. ápr. 22.

Vitázunk vagy véleményt alkotunk

Már két éve Urbanityzünk. A játékban olyan mindennapi városi jelenségekről beszélgetünk, mint például, hogy elegendő szemetes van-e a városban, zavarnak-e a városi futóversenyek, vagy támogatjuk-e a gerillakertészetet. Így a játék lehetőséget teremt arra, hogy megfogalmazzuk, hogyan használjuk és szeretnénk használni a városi tereket. A játékot a Pillar Alapítvány által szervezett "Civilek az iskolában" workshopon is bemutattuk. 

Forrás: https://unibreeze.hu/images/event_images/11988.jpg
A rendezvény célja az ifjúsági munkát is végző civilek és pedagógusok összehozása volt, hogy megvitassák, miről lehet beszélni az osztályteremben, milyen témák foglalkoztatják ma a gyerekeket, és milyen válaszok lehetnek erre. A 45 perces tanároknak adott mintaórát az Urbanity rendőri jelenléttel kapcsolatos kérdése izzította fel. Arra voltunk kíváncsiak, hogy biztonságban érzik-e magukat a játékosok azáltal, hogy egyre több rendőrt látnak a városban. Többen vidékről érkeztek és a metróból kilépve meglepődve tapasztalták a fokozott rendőri jelenlétet. És kiderült, hogy számukra a járőr autók látványa megnyugtató, míg a Budapesten tapasztalt készenlét kifejezetten nyugtalanító, mert azt üzeni, hogy valamitől tartani kell. A reakciót látva úgy döntöttünk, hogy ezentúl törekedni fogunk arra, hogy a gyerekek a számukra legizgalmasabb és legaktuálisabb kérdéseket vitassák meg, mert így indul be a vélemény megosztás és így tanulhatnak legtöbbet egymástól.



Az egyik legpozitívabb visszajelzés a játék után az volt, hogy a játék hiánypótló szerepű. Olyan témakörök is megjelennek benne, melyek az alaptantervben csak periférikusan vagy egyáltalán nem szerepelnek, pedig a diákok számára fontos területet érint. A városról, annak működéséről, szabályairól, mozgalmaktól keveset tanulnak a gyerekek, pedig ez mindennapjaik szerves része. Ez az a környezet, amiben mozognak, iskolába járnak, fociznak, együtt lógnak, ez az, amiben felnőnek. Ezért fontos az ezzel kapcsolatos élmények feldolgozása és tudatosítása. Ezzel újabb megerősítést kaptunk arra, hogy van igény az ilyen tematikájú iskolai foglalkozásra.

A játék után műhely vezetőből résztvevőkké váltunk és ellátogattunk a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány véleményalkotásról, vitamódszerekről szóló műhelyére. Különösen izgalmas tapasztalat volt ez nekünk, hiszen az Urbanity is vélemény alkotásra épül. Míg nálunk a cél az, hogy minél több nézőpontot megismerhessünk a játék során és támogassuk a kritikai gondolkodást, addig a DIA-s workshop a vita és vélemény alkotás módjára helyezte a hangsúlyt. Az első, bevezető feladatban például különböző szerepekbe bújva kellett érvelni a téma mellett vagy ellen. Az Urbanityben nincsenek szerepek, mindenki a saját véleményét képviseli, így véleményegyezés esetén az játékosok különböző minőségű érveket ütköztetnek (pl. gazdasági szempontból talán jobban megéri jegyautomata gépeket üzemeltetni, viszont társadalmilag talán hasznosabb embereket alkalmazni). Véleménykülönbség esetén pedig a játékosoknak lehetőségük van új érvek megismerésére és saját véleményük megváltoztatására. Ez a játék szempontjából nagyon fontos érték, hiszen mindenki számára lehetőség nyílik a nézőpont váltásra.


A további feladatok csoportban zajlottak. Az elhangzó tételmondatokra saját véleményünket úgy fejeztük ki, hogy a terem különböző vélemény-zónákat képviselő pontjain helyezkedtünk el. A négysarkos módszerben a terem négy sarka az egyetértek, nem értek vele egyet, illetve a két köztes álláspontot képviselte (inkább egyetértek, inkább nem értek egyet). A vonalas módszer esetében a véleményünket az igen-nem pólusok között vonal mentén elhelyezkedve tudtuk kifejezni. Az elhangzó érvek hatására változtathattuk teremben elfoglalt helyünket. Ez kifejezetten izgalmas megközelítés, mert a végletek helyett sokkal árnyaltabb képet ad az egyén véleményéről. A módszer az Urbanity számára is izgalmas lehet. Érdekes lenne nyomon követni, hogyan változik a játékosok véleménye egy-egy érv elhangzása után. Ezt a vélemény váltást ügyesen be lehetne mutatni egy ilyen mozgalmas módszerrel.

Így végül nem csak mi tartottunk továbbképzést, hanem mi is rengeteget tanultunk és inspirálódtunk a civilek az iskolában programon, melyet igyekszünk majd a játékfejlesztési tevékenységeinkbe illszteni. Köszönjük a Pillar alapítványnak a meghívást és reméljük, hogy meg sok ilyen sok ilyet kívánunk mindenkinek.

2017. ápr. 1.

Finn példákkal az ifjúság fejlesztéséért

A Making Art with Youth szeminárium a művészet és az ifjúság kapcsolatát vizsgálta. A résztvevő szakemberek tapasztalataikat és nemzetközi jó gyakorlataikat osztották meg egymással. A megjelent kezdeményezések különböző módszerekkel - graffitizés, művészetterápia, dráma, részvételi tervezés, fotókiállítás -, de ugyanazért a célért dolgoztak: az ifjúság társadalmi részvételéért és a kritikus gondolkodás támogatásáért. A cikkben bemutatjuk, hogyan támogatja a finn nyárimunka-program az ifjúság fejlődését és az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának megerősítését. 


A finn oktatási rendszer az önállóság, a csapatmunka és a kritikus gondolkodás értékei köré épül. Erről mesélt a szeminárium egyik finn résztvevője is. Kislánya első iskolai napjára emlékezett vissza, amikor gyermeke lelkesen újságolta, hogy ő választhatja ki, milyen házifeladatot csinál meg. Lánya el is döntötte, hogy aznap az O betűt tanulja meg. De úgy tűnik, hogy a finnek az oktatási környezeten kívül is hatékonyan fejlesztik az ifjúságot, ugyanis Helsinki városvezetési szinten is kiemelten foglalkozik a témával. Az Ifjúsági Iroda (Helsinki City Youth Department) művészethez és kultúrához kapcsolódó nyárimunka-programja az ifjúság városi életébe való bevonását célozza meg. Ezek közül két példát ismertünk meg.


Az első példa egy egy hónapos fotóprojekt volt, melyre 10 fiatalt választottak ki. Egy művészeti mentor segítségével a fiatalok nem csak fényképezni tanultak meg, hanem a mindennapos terepgyarkorlataik során jobban megismerték a várost és a környezetüket is. A szemináriumon találkoztunk az egyik 16 éves fiatal művésszel, aki elmesélte, hogy az elsőre egyszerűnek tűnő feladat - keressenek fotótémát a város három kijelölt kerületében - valójában teli volt kihívással. Naponta 500 képet készített, amit a résztvevőkkel közösen kiválogattak ki, beszéltek át. A művészeti koncepció megalkotása után a képeket gyakran újra kellett fotózni, hogy meglegyen a megfelelő kompozíció, világítás, így ugyanazt a helyszínt többször is fel kellett keresni. A lány elmesélte, hogy zárkózott típus és ideje nagy részét szobájában ülve, a négy fal között tölti. A nyárimunka viszont kimozdította, és fotós párjával egész nap a várost járta megfelelő témát keresve. Társa sokkal kezdeményezőbb volt, így rajta keresztül idegenekkel is szóba mert állni. A program keretében nem csak azt tanulta meg, hogy milyen 8 órás munkában dolgozni - mert ez volt az első munkahelye -, hanem jobban megismerte a környéket és az ott lakó embereket is. A program egy kiállítással zárult. A hónap végén a közösen kiválogatott legizgalmasabb képeket a fotók helyszínéhez legközelebb eső három metrómegállóban állították ki. Nem is lehetett volna jobb felhasználása az amúgy is üresen álló hirdetőfelületeknek, ezért is állapodott meg az ifjúsági iroda vezetősége a tömegközlekedési vállalattal. Méltó hely ez a munkák kiállításához, és így az utazóközönség is újraértelmezheti saját környezetét.


A másik nyárimunka-program, amivel megismerkedtünk a szemináriumon a múzeumok ifjúságbaráttá tételéről szólt. Öt múzeum 5-5 fiatalt foglalkoztatott egy nyáron keresztül. A helyszínek szakmai programjának megismerése után a fiatalok ötleteket gyűjtöttek, hogyan is tudnák a múzeumok programját, berendezését és tereit az ifjúság számára vonzóbbá tenni. Az ötletgyűjtés után következett a tesztelés és megvalósítás. A nyárimunka eredményeként a kiállítások élettel, fénnyel és hangokkal teltek meg; új közösségi helyek alakultak koncertekkel, pihenési lehetőségekkel, ahol a múzeum szabályai pl. csendes szemlélődés feloldódtak. A technológia bevezetése pl. a QR kódos tudásanyag bővítés, vagy éppen a kiállítási anyagból készült robotverseny az ifjúság számára izgalmasabbá tette a kiállítás anyagát. Sok esetben az interakciók növelésén volt a hangsúly: pl. maguk is alkothattak a kiállítás kapcsán, vagy a látogatás során szerzett pontokat beválthatták valamiféle jutalomra, és kipróbálhatták a Google szemüveget. A nyárimunka program remek példája az ifjúság felhatalmazására és kreatív energiáinak felhasználására. A fiatalok maguk alakíthatták és befolyásolhatták a művészeti tereket, és olyan ötleteket dolgoztak ki, melyek saját korcsoportjuk számára tették elérhetőbbé a kulturális értékeket. A múzeumi nyárimunka annyira sikeres volt, hogy a fiatalokat továbbra is alkalmazzák tanácsadóként, és a fiatalok foglalkoztatásukra külön büdzsét különítettek el.


A két nyárimunka különbözőképpen közelítette meg a művészet és az ifjúság kapcsolatát. Az első a művészet eszközén, a fotóművészeten keresztül vonta be az ifjúságot a város életébe, míg a második példa az ifjúság szerepének megerősítését művészetközvetítésen keresztül valósította meg. Mindkét munka a közösségről való kreatív és kritikus gondolkodást erősítette. Jó volt végre olyan példát látni, amely az iskolai környezeten kívül támogatja az ifjúság fejlődését és épített környezetéről való gondolkodását. Pl. közösségi értékek a városban, ijfúságbarát téralakítás a múzeumban. Úgy tűnik, az első munkahely is alkalmas lehet az ifjúság épített környezettel való kapcsolatának fejlesztésére és megerősítésére.

2017. márc. 11.

Köztér - Főtér

Felismernéd a város főterét hangok, szagok és felületek alapján? Következő módszertani kalandunk az általunk gyakran használt tereket kevésbé gyakran használt érzékszerveinkkel fedezteti fel. 


Érzékkutatók



Téma: a település főterének felfedezése a különböző érzékszervekkel

A témával kapcsolatos tartalmak: az érzékszervek által a városi térben megtapasztalható jelenségek 


Kompetenciák

  • a tér, a színek, a formák, az anyagok és a fények tudatos érzékelése 
  • az érzékszervi tapasztalatok képi kifejezése 

Módszerek: a helyszín bejárása, érzékszervi felfedezés, rajz

Feladat: A feladatot végezzük a település főterén, vagy egy jellegzetes, a gyerekek által ismert és rendszeresen használt téren. A gyerekek a helyszínen húzzanak egy-egy cédulát. A cédulákon egy-egy érzékszervhez kapcsolódó megismerési forma (tapintás, hallás, szaglás, látás, ízlelés) olvasható. A gyerekeknek a cédulán lévő szempont alapján figyeljék meg és derítsék fel a teret. Ahhoz, hogy valóban csak az adott érzékszervi megfigyelésre tudjanak koncentrálni, a többi érzékszervet tompítsuk el: például a látást kendővel, a hallást füldugóval, a szaglást orrcsipesszel, a tapintást kesztyűvel. Ezután mindenki járja körbe a teret, majd a gyerekek a tapasztalataikat rajzolják egy-egy kis kártyára (ez lehet például egy különleges felület átsatírozása, egy konkrét tárgy vagy esemény ábrázolása, vagy az érzéki benyomások absztrakt megjelenítése). Végül vitassák meg egymással az eredményeket. Milyen zajokat, szagokat, felületeket, ízeket, színeket és formákat fedeztek fel? Melyik volt kellemes és melyik kellemetlen? 

Megjegyzés: A feladatot követően a gyerekek csapatokban elkészíthetik a tér szag-, zaj-, szín-, forma- és felülettérképét. Hol vannak a legkedveltebb helyek? Mennyire egyeznek vagy különböznek ezek a különböző érzékszervek tekintetében? A kellemes és kellemetlen tapasztalatokat különböző színekkel jelöljük a térképen. Készíthetünk egy közös térképet is a tér alaprajzával, amelyre a különböző érzékszervi tapasztalásokat más-más színnel jelöljük, illetve készíthetünk öt különböző térképet az egyes érzékszervi tapasztalásoknak. 

Életkor: 6 éves kortól
Időtartam: 30 perc
Anyagszükséglet: kendő, füldugó, orrcsipesz, kesztyű, a gyerekek számával megegyező érzékszerv-kártya, színes ceruza

2017. febr. 18.

A tanulás múzeuma, ahol csendben lenni tilos

A tanulás múzeuma módszert a Hozd ki te is - benned van! képzésen volt lehetőségünk kipróbálni, és egyből az egyik kedvencünkké vált. A múzeum gyakorlatilag egy állomásokkal berendezett tér, amelyek mindegyike a tanulás témaköréhez tartozó gondolatindító kérdést vagy feladatot rejt.


A feladat az volt, hogy adott idő alatt látogassunk meg pár állomást, és fedezzük fel a kiállítás tartalmát. Az állomások a következő témaköröket és tevékenységeket tartogatták a számunkra:
  • érzelem és a tanulás - flip chartra lehetett felírni vagy rajzolni a témával kapcsolatos beszélgetés kulcsfontosságú részeit,
  • játékosság és a tanulás - mindenféle építő- és logikai játékot lehetett kipróbálni és közben beszélgetni,
  • élmény alapú tanulás - egy témához kapcsolódó TED videót nézhettünk meg egyedül vagy közösen,
  • tanulás terei - egy előre összeállított slideshown különböző tanulási szituációkat, pl. osztálytermi, szabadtéri stb. lehetett megnézni,
  • és a life long learninget népszerűsítő videót lehetett megnézni.

Nem voltak szabályok, egyedül az időkeret jelentett valamiféle korlátozó tényezőt. Összességében remek élmény volt ez a tanulási helyzet: jó volt a helyszíneket a magunk tempójában bejárni és a többiekkel az adott témakörről beszélgetni. Pozitívum volt, hogy a résztvevők választhatták meg, mibe mélyednek bele, mire mennyi időt szánnak, és hogy melyik tevékenységtípus tetszik nekik jobban (videózás, vetítés, játék vagy beszélgetést). Tapasztalataink alapján a kiállítás célja az volt, hogy a látogatók megosszák és megvitassák saját tudásukat, így a tanulási folyamatban résztvevők aktivitása és hozzájárulása befolyásolja a tanulás eredményességét. Ilyen helyzetben azonban nem várható el, hogy minden témában konkrét tudást szerezzen a “múzeumlátogató”, mert a tanulást az egyén tapasztalatai és a vele éppen összesodródók tudása is befolyásolja. Jó módszernek tartjuk a tanulás múzeumát abban az esetben, amikor a cél az, hogy a “múzeumlátogatók” gyors összképet kapjanak egy adott témáról, majd a cél az, hogy maguk válasszák ki, melyik témába szeretnének jobban elmerülni. 


A módszert annyira megszerettük, hogy kipróbáltuk a Törökbálint köztér fejlesztési koncepciójának bemutatásához kapcsolódó gyermek foglalkozásunkon. A rendezvényhez kapcsolódó kiállítás anyagát alakítottuk interaktívvá és bejárhatóvá. A kiállítás egy-egy tablója képviselte az állomásokat és mindegyikükhöz tartozott egy, az épített környezethez és város fejlesztéshez tartozó kérdés.
  • Törökbálint köztér fejlesztési koncepciója - Miért van szükség közösségi helyre Törökbálinton?
  • Új közpark a Géza-fejedelem út mentén - Hogyan vennél részt egy új közpark tervezésében?
  • Új főtér a Munkácsy Mihály utca kiszélesedő részén - Mire kell figyelni a tervezés során az új főtérnél?
  • Rendezvény tér az új városközpontban - Te mire használnád az új rendezvényteret, és vajon mások?
A gyerekek 15 percet kaptak, hogy bejárják a kis kiállítást, elolvassák a tablókat, megnézzék a videókat és a slideshowt, és beszélgessenek a kérdésekről. A nyüzsgést jó jelnek vettük, itt a beszélgetés tanúsította, hogy felkeltettük a gyerekek érdeklődését és aktívan sajátítják el a tudást. Válaszaikat post-it formájában a tablók alá ragasztották. 15 perc elteltével egy közös záró körben átbeszéltük a legfontosabb élményeket, benyomásokat.


A tanulás múzeuma bemelegítő feladatként szolgált az amúgy 2 órásra tervezett workshopon, amelyen a gyerekek Törökbálint tervezés alatt és előtt álló tereivel ismerkedtek meg és mondták el véleményüket, adtak fejlesztési javaslatot. A workshopon az Urbanity új beltéri verziója is debütált, erről egy másik bejegyzésben számolunk be.


Reméljük, ti is sikerrel használjátok majd a módszert saját munkátok során, és sikerül majd saját képetekre formálni. Mi legközelebb megpróbáljuk változatosabbá tenni az állomásokon végezhető tevékenységeket, hogy ezzel is fokozzuk a tanulás élményét.

2017. jan. 28.

Önirányított karácsonyi klubozás

A klub napon az éves önkéntesség eredményeit és egyre gazdagodó tudásunkat is ünnepeltük. Nincs is annál jobb, mint közösen készülni a karácsonyra és közben együtt fejlődni. Íme az önirányított tanulás egy új példája.



Az önirányított tanulás lényege, hogy magunk határozzuk meg, mit szeretnénk tanulni és hogyan. A Tempus alapítvány Hozd ki te is - benned van! képzésének inspiráló hatására egy kis tanulásmódszertant csempésztünk a karácsonyi készülődésbe. A klubon színes karácsonyfa díszeket készítettünk. Kitűzött célunk az volt, hogy helyesen hajtogassuk meg a metszett drágakövekre emlékeztető térbeli formákat. Ennek érdekében több megoldási lehetőség közül választhattunk:
  1. Kis csoportban együtt dolgozunk;
  2. Videóról nézzük meg, hogyan kell a díszt hajtogatni;
  3. Követjük a hajtogatási útmutatót.

Mivel karácsony volt és klubnap, ezért alapvetően mindenki a közösségi élményért érkezett a Fugába. Így végül mindenki a csoportos foglalkozást választotta. Hajtogatás közben azonban nemcsak forralt borozásra volt időnk, hanem arra is, hogy átbeszéljük, ki mit gondol az önirányított tanulás során felkínált különböző megoldási lehetőségekről.
  • Csoportban dolgozni azért is jó, mert mindig akad valaki, aki tud segíteni, ha elakadunk, és mi is tudunk segíteni a másiknak. Kérdezhetünk, beszélgethetünk közben. Viszont nem mindig van kedvünk csoportban dolgozni, mert sokszor előfordul, hogy nehéz követni azt, aki bemutatja a feladatot, vagy akadnak olyanok a csoportból, akik más tempóban haladnak, lemaradnak, így az idő többsége azzal telik, hogy valakire várunk. 
  • Videót nézni azért jó, mert bármikor leállíthatom, a saját tempómban haladhatok és gyakran a saját szemszögemből látom a dolgokat, mert úgy rögzíti a kamera. A zene jó hangulatot teremt, sokszor a készítők tanácsot is adnak felvétel közben. Vissza lehet térni bizonyos részekhez, gyorsítani-lassítani tudom a felvételt. Viszont ha más kezdi el kezelni a lejátszás gombot, egyből elveszik a magabiztosság érzése.
  • Használati útmutatót olvasni magányos tevékenység. Egy jó útmutatót is többször át kell futni. Az a jó, ha részletes ábra van, akkor könnyen lehet követni. Csak szöveges instrukcióknál sokkal tovább tart a folyamatot megérteni, mert először el akarjuk képzelni a folyamatot, elkezdjük tesztelni a hajtogatás módját. Útmutató használatakor a szórakozás is munkának tűnik. Nehezebben lehet a szövegben visszakeresni, ha elvesztettük a fonalat. Viszont biztonságosan a kezünkben van, nem idegesítő a hangja. Tárgyilagosan írja le a folyamatot.

Az önirányított tanulás (self directed learning) módszere kapcsán arra jutottunk, hogy alapvetően jó érzés volt, hogy van választási lehetőségünk, milyen módon érjük el a számunkra kitűzött célt (jelen esetben karácsonyfadísz hajtogatás). Az is pozitívuma az ilyen tanulási helyzetnek, hogy az ember a saját személyiségéből, hangulatától és képességeitől függően szabadon határozhatja meg, mi számára az éppen megfelelő módszer.

Ha te éppen olyan hangulatban vagy, hogy kipróbálnád a módszert, vagy csak egyszerűen kicsit hajtogatnál, akkor a drágakő formájú díszek template-jeit letöltheted itt

2016. dec. 3.

Köztér - Az iskolába vezető út

Te hogy jutsz el a suliba? A vegyesboltnál balra, a hulló vakolatú épület árkádjai után a zebrán keresztül... Mostani módszertani feladatunk rávilágít arra, hogyan tájékozódunk, milyen részletek fontosak és melyek kevésbé, ha el akarunk jutni valahová.


Láthatatlan kalandok


Téma: az iskolába vezető út megfigyelése és bemutatása
A témával kapcsolatos tartalmak: ismert útvonalak tájékozódási pontjainak meghatározása

Kompetenciák:
  • ismert útvonalak felidézése és lerajzolása emlékezetből
  • tájékozódási pontok meghatározása
  • építészeti jellegzetességek felidézése
  • útvonalak képi és verbális leírása
Módszerek: rajz, előadás

Feladat: A gyerekek idézzék fel emlékezetből az otthonuktól a foglalkozás helyszínéig vezető útvonalat és rajzolják le vázlatosan. Jelöljék be a rajzon a fontosabb kereszteződéseket, tájékozódási pontokat, érdekes épületeket, utcabútorokat, növényeket, állatokat, és a számukra fontos helyszíneket és részleteket.
Ezután gyalogosan járják végig az útvonalat és hasonlítsák össze az előzetesen, emlékezetből készített rajzokkal. Figyeljék meg a helyszínen, hogy pontosan rajzolták-e le az útvonalat, milyen jellegzetes részletek hiányoznak a rajzról, milyen részletek alapján tájékozódnak.
Ezután mutassák be a rajzokat a társaiknak és meséljék el, hogy miért érdekes az útvonal, hol lehet játszani, melyek a legszebb épületek és helyszínek. A gyerekek akár egy-egy rövid idegenvezetést is tarthatnak a csoportnak a saját útvonalaikon.

Életkor: 10 éves kortól
Időtartam: 3 x 45 perc
Anyagszükséglet: papír, ceruza

2016. nov. 5.

Köztér - Közösségi terek

A közösségi kertek egyre népszerűbbek. Hogyan tehetjük vonzóbbá a gyerekek számára közösségi kerteket, mire jó a közösségi tér és mire használjuk őket? A következő módszertani feladatunk erről szól.


Veteményes


Téma: közösségi terek és kertek kialakítása
A témával kapcsolatos tartalmak: a közösségi terek típusai és jellemzői, a közösségi kertek fogalma

Kompetenciák:
  • a terek közösségteremtő erejének felismerése
  • közösségi tér kialakítása
  • környezettudatos szemlélet
  • önellátás és tudatos fogyasztás
Módszerek: ötletgyűjtés, helyszínek bejárása, térátalakítás, bemutató

Feladat: A gyerekek a foglalkozás kezdetén gyűjtsenek példákat a közösségi terekre. A foglalkozásvezető segítse irányított kérdésekkel a fogalom tisztázását. Hol folytatnak közösségi tevékenységet? Hol tudnak a barátaikkal találkozni? Hol játszanak velük? Az elhangzott ötleteket csoportosítsuk külső (parkok, játszóterek, padok, közösségi kertek) és belső terek (pl. az iskola aulája, művelődési ház, cserkészház, stb.) szerint.
Ezután keressünk fel közeli közösségi tereket (amennyiben lehetséges, közösségi kerteket is) és figyeljük meg, hogy mi jellemzi ezeket, milyen tevékenységeket folytatnak itt az emberek. A gyerekek vitassák meg egymással, hogy ők milyen közösségi tereket használnak, és hogyan értékelik ezeket. Mit nyújtanak nekik ezek a terek a hétköznapokban? Milyen lenne az élet a közösségi terek nélkül?


A következő foglalkozáson a csoport alakítson ki egy saját közösségi teret, egy veteményes kertet az iskola vagy a foglalkozást lebonyolító szervezet területén, vagy egy ezekhez közel eső közterületen. Ez utóbbi esetben az engedélyeket előzetesen biztosítani kell. A vetőmagot ültessék a gyerekek előre megvásárolt, vagy saját készítésű növényládákba. A vetőmagokat, palántákat osszuk fel a gyerekek között. Mindenki készüljön fel egy-egy zöldség, gyümölcs vagy fűszernövény tulajdonságaiból. Milyen gyakran kell öntözni? Mikor hoz termést? Milyen ételeket lehet belőle készíteni? A növényládákba helyezzenek saját készítésű címkéket a növények nevével és rajzával. Végül locsolják meg az elültetett növényeket és takarítsák fel a helyszínt. Ezután mutassák be a szülőknek a közösségi kertet.


Megjegyzés: A közösségi kertek célja egyfelől a közös termesztés, az önellátásra és tudatos fogyasztásra való ösztönzés, másfelől legalább ennyire fontos cél a közösség fejlesztése. Ezért a veteményes kialakítása és művelése hosszú távon nyújt alapot a foglalkozásokhoz. A gyerekek találkozzanak rendszeresen és gondozzák együtt a növényeket. Emellett a kert egyéb foglalkozásoknak, játékoknak is nyújtson helyszínt. A növények fejlődéséről, a kerti munkáról a gyerekek vezessenek közös naplót. A termények learatása óriási sikerélményt jelent, ebből az alkalomból szervezzünk kisebb ünnepséget és közös főzést a csoporttal.

Életkor: 12 éves kortól
Időtartam: 4 x 180 perc + a kert gondozása hosszú távon
Anyagszükséglet: növényládák, föld, vetőmag, gumikesztyű, talajlazító, címke, színes ceruza, papír, locsolókanna

2016. okt. 8.

Köztér - Ideiglenes terek

Mit jelent az ideiglenesség a városban? Hogyan változtatja meg ez a jelenség a tér eredeti használatát, kinézetét? Mi lenne, ha mi is beavatkoznánk? Ezeket a kérdéseket vizsgálják a gyerekek következő módszertani feladatunkban.


Gyerekpavilon


Téma: ideiglenes használatú terek, térbeli beavatkozások tervezése
A témával kapcsolatos tartalmak: ideiglenes használatú terek típusai 

Kompetenciák
  • ideiglenes használatú terek felismerése és kritikus, elemző szemlélete
  • forma és funkció összefüggéseinek felismerése és megértése
  • tér- és formaalakítás
  • saját építészeti gondolatok megvalósítása
  • építészeti kreativitás
  • nyitottság az újszerű építészeti formák iránt
  • a terek közösségteremtő erejének felismerése

Módszer: irányított beszélgetés, fényképezés, rajz, makett építés

Feladat: A foglalkozásvezető kezdeményezzen irányított beszélgetést az ideiglenes használatú terekről. Hogyan lehet meghatározni ezeket? Milyen példákat tudnak említeni a gyerekek? Segítségképpen a foglalkozásvezető mutasson képeket állandó- és ideiglenes terekről (pl. iskola, bevásárlóközpont, park, ill. fesztiválsétány bódékkal, információs pavilon, szabadtéri színpad). A gyerekek válasszák ki ezek közül az ideiglenes használatra tervezett tereket.
Ezután a gyerekek kisebb, 4-5 fős csoportokban válasszanak ki egy-egy helyszínt a saját településükön, amit szívesen átalakítanának. Ez lehet többek között foghíjtelek, az iskolaudvar, egy elhanyagolt park, vagy tér. A csoport keresse fel a helyszínt és fotózza le több szögből. A fotókat nyomtassuk ki A2-es vagy A3-as méretben és erősítsük fel egy álló kartonlapra. Ez a karton lesz a makett háttere.
A csoportok ezt követően tervezzenek egy ideiglenes építményt, ami szerintük átalakítja, új funkcióval ruházza fel a helyszínt. Az építmény lehet például gyerekpavilon játékokkal, kilátótorony, vagy színpad az iskolai előadásokhoz. Ezekhez különböző programokat is kitalálhatnak. Az építményt rajzolják le, majd hurkapálcából, dobozokból és egyéb hulladék anyagokból építsék meg úgy, hogy a mérete igazodjon a fényképek méretéhez. Végül helyezzék a kulissza elé a megépített makettet. Ezután készítsenek újabb fotót az alkotásról. A fényképes háttér elé helyezett makett valós építménynek fog tűnni a fotón. A képeket mutassák be egymásnak a csoportok, meséljék el, hogy milyen építményt terveztek, mi lesz a funkciója, és ez hogyan fogja megváltoztatni a helyszín használatát és megítélését.


Megjegyzés: Amennyiben lehetséges, érdemes az alkotásokat helyi döntéshozóknak, építészeknek is bemutatni, és ezek alapján beszélgetést kezdeményezni a gyerekek és a döntéshozók között.
Életkor: 10 éves kortól
Időtartam: 3 x 60 perc
Anyagszükséglet: vetítő, fényképezőgép, a makett építéshez: dobozok, kartonok, csomagolópapír, alufólia, hurkapálca, vatta, plexilemez, textilmaradékok, farostlemez, egyéb hulladékok, vágó- és ragasztóeszközök

2016. szept. 3.

Köztér - Átmeneti terek

Milyen sláger lenne a buszmegálló, ha zene lenne? A következő módszertani feladatunkban az átmeneti terek hangulatát próbájuk megfogni a zene segítségével. 


Térzene


Téma: átmeneti terek vizsgálata, téri és zenei minőségek és hangulatok összehasonlítása 
A témával kapcsolatos tartalmak: térbeli és zenei tulajdonságok, valamint ezek összefüggéseinek ismerete

Kompetenciák:  
  • téri és zenei minőségek közötti hasonlóságok felismerése
  • a terek atmoszférájának és hatásának érzékelése
  • hangulatok zenei kifejezése 

Módszer: irányított beszélgetés, ötletgyűjtés, zenei és térhez kapcsolódó analógiák gyűjtése

Feladat: A foglalkozásvezető irányított beszélgetés során vezesse rá a gyerekeket az átmeneti terek meghatározására. A beszélgetés során fogalmazzák meg közösen, hogy mi a különbség a közterek, a magánterek és az átmeneti terek között. Ezután a gyerekek hozzanak példákat az átmeneti terekre (pl. várótermek, megállók, aluljárók, bevásárlóközpontok, stb.), majd gyűjtsenek konkrét átmeneti helyeket a lakókörnyezetükből. Ezután mindenki válasszon magának egyet a felsorolt példák közül, menjen el a helyszínre, és vizsgálja meg annak hangulatát.
A foglalkozásvezető adjon támpontokat a hangulati elemek vizsgálatához. Egy-egy hangulatkártyára írja fel a következőket: színes vagy egyhangú, unalmas vagy izgalmas, mozgalmas vagy statikus, változatos vagy monoton, különleges vagy hétköznapi, stb. 
A helyszín feltérképezését és hangulatának leírását követően a gyerekek válasszanak ki egy-egy zeneszámot, ami szerintük a választott tér hangulatát a legjobban tükrözi. A következő foglalkozáson mutassák be a helyszíneket és a velük összehasonlított zeneszámot, majd indokolják meg a választásukat. 

Életkor: 12 éves kortól 
Időtartam: 2 x 45 perc
Anyagszükséglet: CD-, és MP3 lejátszó, hangfal, hangulatkártyák